Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Haag, Ernst - Gál Ferenc (ford.): A szenvedés értelme az Ószövetségben
A SZENVEDÉS ÉRTELME AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 27 hagyta őt erősítés nélkül. Mellette állt, de nem azzal a céllal, hogy megmenti a szenvedéstől, hanem úgy, hogy a szenvedésben is érezni fogja isteni hatalmát (15,20). A próféta Isten közelségének a tanúja, tehát feladata abban állt, hogy közvetítővé és jellé kellett válnia. Bizonyítani kellett, hogy kitartása és ereje mögött Isten jótállása van, ezért a gonoszság hatalma nem gyűri maga alá (1,17-19). Ha viszont a próféta ajkáról a panasz az isteni segítség ellenére sem tűnik el, hanem idővel még keserűbbé válik (14-18), akkor ez azért van, mert Jeremiás Isten közelségét csak a legnagyobb erőfeszítés árán viseli el. Hiszen Isten végső soron nem kevesebbet rakott rá, mint „a saját szenvedésében való részesedést” (12,7-13). Jeremiás Jeruzsálem pusztulását és a dávidi királyság megszűnését a vele járó rettegéssel együtt átélte, s tudta, hogy mindez a bűnökért való büntetés. Ezért érthető, hogy a fogságban sínylődő zsidóság különös érdeklődéssel fordult alakja felé. A szenvedő igaz képét látta meg benne, aki a megpróbáltatások ellenére soha nem adta fel az Istenbe és a megígért szabadulásba vetett hitet (15,20; 45,4). Ezért a nép a fogság idején a maga sorsának felmérésében átvette az ő panaszait s beleillesztette imádságaiba. Amellett meglátták, hogy egyéni sorsuk is kifejeződik benne (Jer 11-20). A szenvedő igaz panasza a Siralmakban. Itt a szenvedő igaz panaszait nem úgy kell érteni, mint egy történeti személy kijelentéseit. A panaszkodó itt a hívő zsidó, aki a fogságban úgy érzi magát, hogy hitének minden eddigi támaszától megfosztották, ezért átéli Istenhez fűződő kapcsolatának megrendülését. A könyv szerzője a hit fájó kérdéseit beillleszti szövegébe, s eljárása formailag megegyezik Jeremiás kijelentéseivel, de a tartalom nagyon is különböző. Jeremiás könyve ugyanis a próféta sorsát még Juda és Jeruzsálem elleni fenyegető jövendölések keretében értelmezte, a Siralmak könyve azonban az igaz szenvedését kapcsolatba hozza a Sionra mért isteni büntetéssel, azzal a Sionéval, amely Jahve kinyilatkoztató jelenlétének helye volt és a kiválasztottság helyeként szerepelt. Ezzel pedig a szenvedő igaz panasza annak a szenvedésének a kifejezése lett, amely Isten rejtettségéből adódik. A kinyilatkoztatásban a fény ellenére megmarad a homály.6 6 Lásd: R. Brandscheidt, Das Buch der Klagelieder, Düsseldorf 1988.
