Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Haag, Ernst - Gál Ferenc (ford.): A szenvedés értelme az Ószövetségben
A SZENVEDÉS ÉRTELME AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 25 és mindent a végső pusztulás veszélye fenyeget. Amellett az is megfigyelhető, hogy az ember függvénye a múlandó természetnek, továbbá, hogy a reménytelenség és a kétségbeesés mint szenvedés egész népeket érinthet, nemcsak egyes embereket. Panasz a világban levő szenvedés miatt Isten népének panasza. Az ősbűn és a szenvedés viszonyáról szóló bibliai elbeszélés világossá tette, hogy az ember bűnének következménye: kiszolgáltatottság a gonoszság hatalmának, továbbá, hogy az embert a halál és a világ pusztulásának lehetősége fenyegeti. Ez a gondolat tükröződik később az ószövetségi nép imádságaiban, amelyek Istent úgy jellemzik, mint egyedüli szabadítót. Az egyének és az egész közösség imádságai arról szólnak, hogy az ember ki van szolgáltatva az ellenségnek, a betegségnek és a halálnak.3 A szenvedő igaz panasza. Az ószövetségi nép életében az Isten előtti panaszkodás új formája indult el Jeruzsálem elpusztításával és a dávidi királyság megszűnésével (Kr. e. 586), amikor a babiloni fogságban új önértékelésre törekedtek. Fel kellett dolgozni a fogságot, mint Isten büntetését, és keresni az utat, hogy a nép maradéka a katasztrófából hogyan induljon el a jövő felé. A figyelem a próféták engesztelő szenvedése felé fordult. Őket is elutasították, üldözték, magukra hagyták és viselni kellett sorsukat. Ekkor alakult ki a meggyőződés, hogy a választott népnek közvetítő szerepet kell betölteni Isten és a pogány népek között (Tér 12,1-3; Kiv 19,5 kk.). Meglátták azt is, hogy népük vezetői közül nehéz helyzetekben egyedül a próféták, Isten igaz szolgái állták meg helyüket (2Kir 17,13). Innen érthető, hogy a további fejlődés folyamán a próféták Isten ügyéért elviselt szenvedésének közvetítő értéke, üdvtörténeti jelentősége van. Ekkortájt alakult ki az imádság egyik formája, a szenvedő igaz panasza.4 Ezt az imádságot az egyes ember és a nép panaszától az különbözteti meg, hogy a próféta - közvetítő szenvedésélményének a nép nite számára mintaértéke van. Itt azért nem az egyes ember vagy 3 C. Westermann, Lob und Klage in den Psalmen, 1977, 128 kk. 4 R. Brandscheidt, Gotteszorn und Menschenleid, Trier, 1983.
