Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Schönborn, Christoph: Isten örökre ember is marad
ISTEN ÖRÖKRE EMBER IS MARAD 5 mit jelentenek ezek a szavak: ül a mindenható Atya jobbján. Kiemeli, hogy Jézus istensége szerint öröktől fogva ott van. Sokan ugyan azt gondolják, hogy csak szenvedése után kapta meg jutalomként, de mivel öröktől fogva születik az Atyától, azért öröktől fogva létezik királyi méltósága és együtt uralkodik az Atyával, hiszen ő Isten, Bölcsesség és Erő”.7 Cirillnél tehát a hangsúly Krisztus istenségén van, amit az együtturalkodás emel ki: egyetlen Fiút hirdetünk, aki öröktől fogva az Atya jobbján ül, s ezt a dicsőséget nem utólag, szenvedése árán érdemelte ki”.8 Nagy Szent Leó pápa a mennybemenetel ünnepén mondott prédikációjában tovább megy, s Jézus emberségének együtt-megdicsőülé- séről beszél. Felszólítja hallgatóit: „örüljetek, mert Krisztusban az emberi természet minden teremtmény fölött levő helyet foglalt el... hogy az Atya trónján megtalálja felmagasztaltatásának végső célját, s osztozzon annak dicsőségében, akivel mint Fiú egylényegű közösségben van”.9 Krisztus emberségével együtt tehát valamiképpen már minden ember meg- dicsőült, s így Krisztus mennybemenetele a mi felmagasztalásunk. Ennek a hittételnek a kifejtésénél tehát szóba kerülnek a hit legfontosabb kérdései: Jézus istensége, az Atyával való lényegi egysége, továbbá embersége, amely a feltámadásban nem vált el istenségétől, hanem elérte teljességét és örökre megdicsőült. Ugyancsak szó van Krisztus istenségének és emberségének egy személyben való egységéről, amely mindörökre megmarad. Végül kitűnik az is, hogy Jézus Krisztus, az egyszülött Fiú ugyanaz az üdvtörténet minden szakaszában. Azonban felvetődnek új kérdések is: Elfogadhatjuk Damaszkuszi Szent János állítását, hogy Jézus „testi” valóságban az Atya jobbján van? Mit jelent Krisztus egylényegű istensége? Itt a válasz az, amit Szent Ágoston kifejt a hitújoncok előtt: a hit a megértés előfeltétele. „Higgyétek, hogy Krisztus fölment a mennybe, higgyétek, hogy az Atya jobbján ül. Higgyétek, hogy valóban ott van. A szívetek ne kérdezze, hogy mit csinál ott. Elégedjetek meg azzal, hogy ott van és ott boldog, s ennek a boldogságnak a kifejezője az, hogy az Atya 7 IV. Katechese, § 7. 8 XI. Katechese, § 17. 9 Sermo 73,4.
