Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám - Idő és öröklét Ura - Schönborn, Christoph: Isten örökre ember is marad
4 CHRISTOPH SCHONBORN rámutatunk arra a vitára, amely ki akarta mutatni az Atya jobbján való ülés értelmét, és végül főleg Ágostonból kiindulva akarunk beszélni Krisztus ezen misztériumának ekléziológiai szempontjairól. 1. A „hit szabályának” tanúi. Az „Atya jobbján való ülés” mind az Újszövetségben, mind az ősegyház tanításában összefügg a húsvéti hittel és hitvallással. Szardeszi Melito (160-170) egyik húsvéti prédikációjában halljuk a kijelentéseket, amelyeket áthat Krisztus húsvéti győzelmének és azon túl örök uralmának bizonyossága: „O az, aki kezdetben az eget és a földet teremtette s megalkotta az embert. Őt hirdették előre a törvény és a próféták. Ő lett emberré a Szentszűz által, őt szegezték keresztre, őt helyezték a sírba, ő támadt fel a halálból, ő ment föl a mennybe és ül az Atya jobbján. Nála van minden ítélő és megszentelő hatalom, s az Atya mindent általa visz végbe kezdettől fogva mindörökké".3 Melito tehát minden vita nélkül megvallja, hogy Krisztus a kezdet és a vég, a kimondhatatlan kezdet és a felfoghatatlan vég, a király és az Úr, az alfa és az omega.4 5 Azt, hogy Isten örök Fia egyúttal a megfeszített és a megdicsőült is, a 11. század végén Ireneus lyoni püspök is bizonyítja a gnosztikusokkal szemben, akik Krisztust megosztották egy égi és egy földi létezőre: „Pál apostol szerint ugyanaz a Krisztus, aki szenvedett, akit felfeszítettek, akinek vérét ontották, mint aki feltámadt és felment a mennybe. Hiszen az apostol így ír: Krisztus meghalt, de feltámadt és az Atya jobbján ül (Róm 8,34)... Egy és ugyanaz a Krisztus az Isten Fia, akinek szenvedése árán Isten kien- gesztelődött irántunk, s aki a halálból feltámadt és az Atya jobbján ül dicsőségben”/ Ruspei Fulgentius (VI. sz. eleje) ugyanezt az azonosságot vallja a hit szabályáról írt levelében. „Az Isten Fia ugyanaz az isteni személy, aki test szerint sírban nyugodott, azután feltámadt és a negyvenedik napon felment a mennybe, s az Atya jobbján ül”.6 Jeruzsálemi CZrZZZnél megtaláljuk azt, amit a „keresztségre készülőknek a szentség kiszolgáltatása előtt tanították. Cirill három helyen magyarázza, hogy 3 Peri Pascha, 104. 4 ü.o, 105. 5 Adv. Haer. III, 16,9. 6 Sources Chrétiennes, 123, 1966, 208.
