Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Calster, Stefaan van - Győrffy Andrea (ford.): Hozzátartozóink halálánál
62 STEFAAN VAN CALSTER keresztény szertartások általános értelmére. A halott mellett való virrasztás, a gyászmise, a lélek Istennek ajánlása, a zsoltárok, a Dies irae... mind a halál elfogadásának keresztény voltát tükrözték, s a mai világban is megvan ez a szerepük. A bibliai feltámadás-hit. Az Ószövetségben fokozatosan követhetjük a tudat kialakulását, hogy a halál után az élet folytatódik. A hívő zsidó számára az élet isten ajándéka volt (Tér 2,7; Zsolt 36,10). Isten az élet és a halál ura. A Bölcsesség könyve (3,2) szerint az igaz ember élete Isten kezében van. Izajás arról beszél, hogy Isten a halálból is megmenti szolgáját (53,10-12). Végül jön a meggyőződés, hogy az igaz ember testében feltámad (Dán 12,2), s ezt a hitet a 2Mak még jobban kiemeli. Az Újszövetségben a feltámadás hite központi jellegű lett. Gyakran ószövetségi képekkel fejezik ki: a meghaltak Ábrahám kebelén vannak (Lk 16,22) vagy a paradicsomban (Lk 23,43). Krisztusban azonban ez a hit új értelmet kap: „Aki bennem hisz, ha meghalt is, élni fog." (Jn 11,25). A halál utáni élet azt jelenti, hogy ők Krisztussal vannak (Róm 8,11; Fii 1,23; lKor 15,2; 2Kor 5,8; ITesz 4,16). Az a hit, hogy Krisztus feltámadásának erejéből a meghaltak Istennek élnek, az alap és kiindulás az Egyház temetési szertartásaihoz. A holtakért végzett ima. Az értük végzett ima a hit alapján tartozik a temetési szertartáshoz. A misztikus test közösségéből következik, hogy a Krisztushoz tartozó tagok élete összefügg egymással. Ha egy tag szenved, minden tag szenved. Ha egy tag örül, vele örül minden tag. Az Egyház „communio” életközösség, s ezt a halál nem szünteti meg. Az Ószövetség korábbi könyveiből nem mutatható ki a halottakért végzett ima, csak a későbbiekből (2Mak 12,43 kk). Az Újszövetségben a halottakért való imához az első indíttatást Jézus szava adta a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23^46, amely idézi a Zsolt 31,6-ot). Ezt az imát ismétli a haldokló István diakónus is (ApCsel 7,59). Más imákat a haldoklók szájából nem találunk az újszövetsági könyvekben. Vannak azonban más jelenségek, amelyekből világos, hogy az élők felajánlanak vallásos cselekedeteket a halottakért. Pl. Pál apostol kifejezi a reményt, hogy Oneziforusz buzgóságáért az Úrnál irgalmat talál azon a napon (2Tim 1,18).
