Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Haag, Ernst - Gál Ferenc (ford.): A szenvedés értelme az Ószövetségben
Ernst HAAG A szenvedés értelme az * Ószövetségben „A szenvedés a bűn magyarázó jele".1 Az ember bűne és a teremtmény szenvedése közötti létbeli különbség megjelölésével Kari Rahner olyan kérdést vetett fel, amelynek mind az Ó-, mind az CJjszövetségben nagy visszhangja volt. Az Ószövetség előkészítette azokat a problémákat, amelyek az Újszövetségben kibontakoztak. A szenvedés kérdésének kezelésében ott három szempontot különböztetünk meg. Először is a szenvedés nem mindig a személyes bűn által aktive kiváltott jel, hanem az ősbün kifejezése is lehet. Másodszor megtaláljuk a hívő ember küzdelmét a szenvedéssel, végül pedig él a remény, hogy a bűn eltörlésével a szenvedéstől való megváltás is bekövetkezik. Az ősbűn és a szenvedés A bűn és a szenvedés összefüggése a bűnbeesésben. Már az úgynevezett bibliai őstörténetben (Tér 1-11) megvannak az alapvető kijelentések az emberi bűn és a szenvedés viszonyáról. Itt az irodalmi műfajnak megfelelően történet formájában megtalálható Isten megnyilatkozása a teremtésben és a történelemben. Első helyen Isten büntető ítéletét kell említeni, amely a bűnbeesés után a cselekményben résztvevő felekre átok formájában hangzik el (2,14-16; 17-19). Az átokszó kifejezi, hogy a teremtésben elérkezik a „rossz” állapota, amely fájdalmas ellentmondásokkal tölti be az ember életét. 1 2 1 K. Rahner, Schriften zur Theologie II. 293. 2 Lásd: E. Zenger, in: Christlicher Glaube in moderner Geselleschaft, X, 27-36.
