Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 3. szám - Hiszem a test feltámadását - Sicari, Antonio - Ternyák Csaba (ford.): Megtestesülés és feltámadás
Antonio SICARI Megtestesülés és feltámadás Gondoljuk el egyszer a világot úgy, ahogy azt Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében a megváltott világgal szemben felvázolja: egy világ, amely ki van szolgáltatva a múlandóságnak, amely magán hordozza a bűn és a halál bélyegét, amely magába zárkózik és elfordul Teremtőjétől, amely menekül az igazság elől és Isten ítélete elől. Az apostol a pogányok világát úgy is jellemzi, hogy „távol voltak Istentől, remény nélkül, Isten nélkül éltek” (Ef 2,12). Senki sem beszélt nekik arról, hogy rájuk is vonatkoznék az üdvösség ígérete és a szövetség, amelyet a választott nép kapott. Ugyanakkor az apostol arról is beszél, hogy a pogányokkal együtt a választott nép is Isten ítélete alá esik, mert bár kaptak pozitív törvényt, de nem követték előírásait (Róm 3,9). A világ arra törekszik, hogy a „testben” gyökerező öncélúságban, önelégültségben és a test bölcsességében keresse boldogulását. Az ilyen világból azonban nincs kiút az örökkévalóság felé. Segítség csak kívülről jöhetett. Az üdvösség története arról beszél, hogy a teremtő Isten belépett ebbe a bezárkózni akaró világba, s így mutatta meg a kiutat. Az Ige, az isteni személy megtestesülésének fogalma kettős értelmű, s ez utóbbiak bár szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mégis időbeli egymás- utániságot tételeznek fel. Ahhoz, hogy Isten az ember testi alakját fölvegye, arra kellett kényszeríteni a világot, a „testet”, hogy őt befogadja. Ezért az isteni személy földi életének utolsó állomása nemcsak keresztútját és halálát tartalmazza, hanem leszállásának végső mélypontját és teljes önkiüresítését is. Ezek egyúttal rámutatnak arra, hogy az üdvtörténeti dráma végső gyökere a Szentháromság belső életében van. Ott jött létre a döntés (az Atya örök elhatározása, Ef 1,3-4) a Fiú megtestesüléséről, azzal a céllal, hogy megtörje a teremtésnek az Isten oltalma alól menekülő (de nem elmenekült) magatartását. Amikor János evangélista azt írja, hogy „az Ige testté lett”, azzal már
