Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Kasper, Walter - Bolberitz Pál (ford.): Posztmodern dogmatika? (hozzászólás egy amerikai teológiai vitához)
POSZTMODERN DOGMATIKA? 67 Ezen a ponton jelentkezett D. Tracy kritikája, aki az amerikai katolikus teológiában ennek a második irányzatnak a fő képviselője.6 Tracy joggal tér ki arra, hogy a teológia új hermeneutikai fordulatának és az úgynevezett politikai teológiának jellemző vonása az eltérés a transzcendentális szubjektív állásponttól. A hermeneutikus teológia, amelybe Tracy magát is beleszámítja, H. G. Gadamert és P. Ricoeurt követve, Undbeck kulturális-lingvisztikái tételéhez hasonlóan, nem a szubjektív tapasztalatból indul ki, hanem az előre megadott szövegekből, jelképekből, hasonlatokból és azokat a helyzetnek megfelelően magyarázza. Ezért az igazi különbség Tracy és Lindbeck álláspontja között nem annyira a külső és belső szó, a tapasztalás és a nyelv megfordításában ven, hanem abban, hogy a hermeneutikus és a politikai teológia a szövegeket ma egy nagyon is szekularizált értelmezésben magyarázza, míg Lindbeck azok hangzatosságában, magától-értetődésében és elfogadhatóságában bízik. Ezzel a Lindbeck és Tracy közötti vita ugyanabba az irányba mutat, mint a német nyelvtérületen más körülmények között kialakult vita Karl Rahner és Hans Grs von Balthasar között. Az utóbbi ugyanis szintén vallja, hogy Isten kinyilatkoztatott szeretete magát magyarázza, meggyőz és gazdagít.7 Tracynek annyiban igaza van, amennyiben Lindbeck álláspontját úgy jellemzi, mint Karl Barth újortodoxiájának módszeresen és tudományelméletileg reflektált formáját.8 Ez természetesen nem vezet valamilyen új keverékvalláshoz, mint azt Tracy feltételezi, s ami Lindbecktől távol áll. Az ő álláspontja inkább a dogmatika egyházi jellegének hangoztatása, szemben a liberális teológia által képviselt „világi nyilvánosság” tételével. Ezzel Lindbeck szándéka sok tekintetben megfelel annak az igénynek, amelyet Ratzinger bíboros újra meg újra hangoztat, hogy t.i. a hitnek és a teológiának az alapja az egyházi közösség.9 Itt azonban feltűnő következetlenséget találunk Lindbeck gondolatmenetében. Egyrészt állítja, hogy az egyházi tanítás önmagát állítja és van magától-értetődősége, másrészt viszont nem fejti ki a tanítás 6 u.o. 462-467. 7 Mint összefoglalás: Glaubhaft ist nur Liebe, Einsiedeln 1963. 8 Lásd: D. Tracy u.o. 9 J. Ratzinger, Theologische Principienlehre, München 1982.
