Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Menke, Karl Heinz - Török József (ford.): Modern és posztmodern vallásosság
MODERN ÉS POSZTMODERN VALLÁSOSSÁG 59 ba”. A „posztmodern” szóval általában nem a New Age jelzővel ellátott kísérletet jellemezzük, hanem arra az irányzatra gondolunk, amely úgy látja, hogy a megismerő és cselekvő alany nemcsak relatív és funkcionális, hanem valósága sem állítható. Ez az alany azontúl, hogy kicserélhető és pótolható, szeretne feloldódni az egészben és visszatérni valamilyen „eredeti ártatlanságba”. A New Age fogalmat Fritjof Capra vezette be. Szerinte korunkat főleg az embernek a valóságot eltárgyiasító és eszköziesítő bánásmódja határozza meg. Ezért újra vissza kell térni a gondolkodó és cselekvő alanyhoz. Az ember nem a Kant-féle értelemben vett transzcendentális alany, s még kevésbé a Bacon által leírt ura a természetnek. Az embernek nem objektiváló, analizáló és kísérletező módon kell szembenállnia környezetével, hanem egzisztenciális módon. Bensőleg élje át azt, amit a modern fizika felfedezett: az integrált egészet. A világegyetemet nem mint gépezetet kell nézni, amely sok alkatrészből áll, hanem úgy kell venni, mint oszthatatlan, dinamikus egészet, amelynek részei kölcsönhatásban vannak, és amit úgy értelmezhetünk, mint kozmikus, dinamikus struktúrát.1 A fizikának az a felismerése, hogy az elem anyagi részecskéit nem lehet objektiválni, meghatározni, lokalizálni, hanem csak mint vonatkozásokat lehet leírni, arra késztette Caprát, hogy „új világnézetet” alakítson ki, amelyben minden mindennel kapcsolódik és minden kis rész minden más kis részből áll. Egyik fő művében, amelynek ezt a címet adta: A fizika tao-ja, hivatkozik a tao nevű kínai bölcsességi tanítás és a modern fizika egybecsengésére. Capra a létezőkre vonatkozó új nézetét egy kulcsfogalomra vezeti vissza: „Szinte láttam, hogy a világűrből az energia zuhatagjai ömlenek be, s abban ritmikus ütemben részecskék keletkeznek és pusztulnak el... Láttam, hogy az elemek atomjai és testem atomjai részt vesznek ebben a kozmikus táncban. Ereztem ezt a ritmust, hallottam hangját és ebben a percben rájöttem, hogy ez Shiva tánca volt”.1 2 A jezsuita Hugo M. Enomiya-Lasalle, aki újabb munkáiban szemmel láthatóan közeledett a New Age világképéhez, könyvének ezt a 1 Lásd: A. Görres - W. Kasper, Tiefenpsychologische Deutung des Glaubens? 1988, 80. 2 Lásd: M. Ferguson, Die sanfet Verschhwörung, 1982, 432.
