Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Slesinski, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): A modern kor vége és a keleti Egyház szellemi dimenziói
A MODERN KOR VÉGE ÉS A KELETI EGYHÁZ SZELLEMI DIMENZIÓI 53 középkori hagyományai állítottak, azt az újkor tagadta: az isteni és emberi valóság közötti kapcsolat lehetőségét ebben a világban. A kereszténység felismerte a kettő léttani kapcsolatát, mert azt a létanalógia és a létfolytonosság megengedte, továbbá előnyben részesítette az alá-fölé rendeltséget a szakadék helyett. Ezzel ellentétben a modern kor csak a hasadást élte meg a lét analógiájában és az ember visszavonulását a szubjektivitásba, a szerves kapcsolatot a léttel pedig tagadta. A szépség hangját nem lehetett elhallgattatni. A szépség a lét epifániája, megnyilatkozása, s az embert magasabb létsíkra emeli. A most elinduló posztmodern kor alig gondol erre a problémára. Ökumenikus szempontból azonban lehetséges, hogy kelet és nyugat a szépség közös kötelékében egymásra talál, bármennyire különbözők is a szépség adott formái. Az ortodox szerzők hajlanak arra, hogy a szépség monopóliumát az ortodoxia számára igényeljék, de rá lesznek kényszerítve, hogy jobban beleérezzenek a nyugati szépségfogalomba. 1 Az ortodoxia győzelmének a képrombolás idején ugyanaz volt a hatása, mint a barokk kornak a reformáció idején. Újra meg kellett találni Isten és az ember találkozásának kifejezését, ami által az ember az égi és a földi liturgia egybecsengését szimfonikusnak éli meg. Az ikonosztáz, a képfal a templomban nem válaszfal akar lenni, hanem a találkozás kiváltságos helye, ahol együtt van az égi és a földi rend, ezért a tapasztalás kiinduló pontja lehet. Csak akkor fogja a kereszténység megadni a válaszát az evilági, képromboló modernségre, a filozófia, a teológia és a művészet szintézisében. Fordította: Gál Ferenc 31 L. (Jszpenszkij, Theology of the Icon, Crestwood, 1984, 240 kk.
