Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Slesinski, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): A modern kor vége és a keleti Egyház szellemi dimenziói
52 ROBERT F. SLESINSKI fiai közvetítést. Számukra a kép tisztelete a bálványozás egy formája volt. A zsinat hívő résztvevői természetesen más nézetet vallottak. Amit a korábbi krisztológiai zsinatok nyújtottak Krisztus emberré levésének értelmezésében, azt a II. Niceai Zsinat tovább folytatta értelmi és érzelmi síkon. Nemcsak Krisztus alakjára, hanem az Egyházra vonatkozólag is. Az embernek Istennel és az égi ősképekkel történő találkozásában nemcsak az értelem érdekelt, hanem az egész test-lélek emberi személy. így a II. Niceai Zsinat Krisztus egész művét védelmezte.28 A zsinat hagyatéka tehát az Egyház és a művészet közötti szövetség. Ma nem kérdéses, hogy az anyag alkalmas az isteni igazság kifejezésére, ám az meglepő, hogy a teológusok eddig ennek a témának nem szenteltek elég figyelmet. Nyugaton ezt a hiányt senki jobban nem mérte fel, mint Hans Urs von Balthasar, akinek szinte életműve lett a teológia és az esztétika kiengesztelése egymással.29 Keleten ezt az igazságot érintőlegesen vizsgálták, azonban soha nem fejtették ki egészen. Továbbá ott a szimbólumok értékelése a liturgiában és a művészetben idők folymán változott és néha egyszerűen az allegorikus ábrázolásra alacsonyodon30, mert kiragadták az égi és a földi, az isteni és az emberi találkozásának teológiai összefüggéséből. Századunkban az ortodoxia mintha visszatérne a forrásához. Nemcsak a görög egyházatyák műveit méltatták, hanem újrafelfedezték az ikonokat és ápolják a liturgikus teológiát. Ennek a magatartásnak a jelentőségét a keleti egyházak határain kívül is felismerték. A II. Vatikáni Zsinat teológiáján és különösen ekléziológiáján és liturgiaértelmezésén érződik a keleti hatás. Az eucharisztikus ekléziológia, a pneumatológia és az eszkatológia sajátos keleti értékelése jótékonyan hatott a nyugati teológiára. De még nem méltatták eléggé azt, ahogyan a keleti Egyházban a szépség motívumai érvényesülnek. Joggal állítható, hogy a kereszténység és a modernség közötti legfontosabb ütközés a szépség területén játszódik le. Ezt Dosztojevszkij már a múlt században felismerte. Amit a kereszténység bizánci és 28 R. Slesinski, Diakonia, 20 (1986) 115-127. 29 H. Cl. V. Balthasar, Herrlichkeit, 1961- 69, Einsiedeln. 30 Jó példa rá: Patriarca Germanus, Hist. Ecclesiastica, a Vili. sz.-ból.
