Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám - Istenről beszélünk - Slesinski, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): A modern kor vége és a keleti Egyház szellemi dimenziói
A MODERN KOR VÉGE ÉS A KELETI EGYHÁZ SZELLEMI DIMENZIÓI 51 erősíti, itt a tipológia többet jelent, mint a Szentírás magyarázatának egyik módszerét. A szerző szerint26 ez „a történés isteni módja a történelemben”. A tipológia tehát nem korlátozható az allegóriára, mert az előkép a valóság összekapcsolásán nyugszik, s benne van az ígéret és a teljesedés összefüggése is. így az előkép több, mint egyszerű jel, amely egy jövő transzcendens valóságára mutat. Inkább történeti hely27, amelyben a valóság elővételezése megy végbe. Az ilyen értelmezés megadja a kulcsot a Szentírás „szellemi értelmezéséhez”, amely túlmegy a betű szerinti és a szószerinti értelmezésen, s föltárja azt a szellemi értelmet, amely el van rejtve a szószerinti értelmezésben. A Biblia Isten szava hozzánk és az ő szelleme hatja át, nem a szerzőé. Az eucharisztikus egyháztan hermeneutikája kettős előfeltételből indul ki: a Szentírás az Egyházba tartozik, és a megváltás, ahogy azt a Szentírás hirdeti, a jelen pillanatban is valósul a szentségek vagy az Eucharisztia keretében. A szépség tisztelete a keleti Egyházban. Keleten az ikonok tiszteletében is megtaláljuk a valóság „szellemi látását". A keleti Egyházban a dogmatika fejlődése világosan megmutatta, hogy az igazság megértéséhez a szépség nélkülözhetetlen. Ez olyan tény, amit nyugaton ném értékelnek mindig eléggé. A szépség klasszikus értelmezése - amely szerint az a transzcendentális sajátságok, az egység, az igazság és a jóság szintézise - természetesnek találja, hogy az igazság a szépség jegyében feljődjék ki. A VII. egyetemes zsinat (II. niceai, 787) főként azon fáradozott, hogy az igazság és szépség kapcsolatát kifejezésre juttassa. Ha az ide vonatkozó nyugati irodalmat olvassuk, néha az a benyomásunk, mintha ez a zsinat csak lényegtelen és helyi érdekű kérdésekről tárgyalt volna, vagyis, hogy a képek tisztelete megengedett-e? Több nyugati teológus szerint ez a kérdés dogmatikai szempontból nem túl jelentős. Pedig a zsinat középpontjában igazi dogmatikai kérdés állt. A képek tiszteletének problémája mögött ugyanis az isteni üdvrend terve húzódott meg: az, hogy ebben a világban egyáltalán találkozhat-e az isteni és az emberi? És hogy a kettő között a lét rendjében lehetséges-e közösség? A képrombolók véleménye szerint Isten transzcendenciája sem igazolhatja az ikongrá26 u.o. 41. 27 u.o. 39.
