Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Crucificus etiam pro nobis - A "helyettesítés" misztériuma
10 HANS CI RS VON BALTHASAR Küldetésének lényege pedig, hogy kiengesztelje Istent a világ iránt, kétségkívül mindvégig jelen volt tudatában; anélkül, hogy előre ítéletet mondott volna arról a mindjobban elmélyülő módról, amelybe bevezetést nyert és egyre jobban belemerült. A lelki sötétség, ami a szenvedésben érkezik el, távolról sem visszalépés Jézus tudatában, hanem a szükséges lépés előre, küldetése végső beteljesedésében. Ha a „bűn hordozásáról” van szó - márpedig arról -, akkor ez nem valami külsődleges teher vonszolását jelenti, hanem magának a bűnnek belső megtapasztalását; úgy, ahogyan a bűnt maga Isten látja: „mindnyájan vétkeztek, ugyanis nélkülözik Isten dicsőségét” (Róm 3,23). A bűnhöz tartozik még Isten nézőpontjából a hit, a remény és a szeretet hiánya, melyeken keresztül az ember Istenhez juthat. Az Isten előtti lét a Szentírás szerint olyan, mint megjelenni a „harag bírósága" előtt (vö. Róm 3,5 és passim). A „harag bíróságának” megtapasztalásában van valami végleges és örök, ami a reményhez és a szeretethez tartozik. Keresztes Szent János - egy azok közül, akiknek megadatott újra élni bizonyos módon a keresztrefeszített Jézus érzelmeit - ezt ,A lélek sötét éjszakája” című könyvében olyan megtapasztalásként írja le, mint amilyenhez hasonlatos a pokol megtapasztalása, pontosan abból a szempontból, hogy ez utóbbi esetben szintén Isten végleges elvesztéséről van szó. Természetesen a szent, aki megkapja a „helyettesítés” tapasztalata újraélésé- nek feladatát, nem lenne képes ilyen körülmények között sem vétkezni, sem botladozni, mivel mindez a benne lakozó engedelmesség és szeretet függvénye; ugyanis senkit nem védelmez Isten jobban, mint azt, akit Ő vezet át a kereszt éjszakáján. Mégis rendelkezik olyasmi tapasztalatával, ami teljes mértékben túlhaladja erőit: önmagában hordozni Isten ellentétét, számára - aki Istennel oly nagy mértékben egyesült - „lehetetlenség". Ő azt hordozza, amit nem lehet hordozni (a getszemáni-kert imádsága ezt világosan mutatja) és következésképpen ezt csak minden erejét túlhaladva képes eljuttatni a beteljesedéshez („ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd”). Ebből a szempontból egy manapság nagyon elterjedt elmélet teológiai lehetetlenségét kell megállapítani. Egyesek ugyanis azt állítják, hogy Krisztus szenvedése a kereszten a megváltás szempontjából nem volt fontos (csupán az emberi állapot fölvétele után annak megélését jelentené); minden visszavezethető a halálában megvalósí-
