Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Crucificus etiam pro nobis - A "helyettesítés" misztériuma
CRÜCIFIXÜS ETIAM PRO NOBIS 11 tott teljes Istenre-hagyatkozására. A halálban, mint cselekedetben jutna el ennek az embernek Istenre hagyatkozása a maga beteljesedéséhez és ezért az emberért Isten visszvonhatatlanul föláldozta magát, hogy a világnak adja magát és emberré lehessen. Jézus halálának a tagadását ebben az esetben semisacramentum mintájára lehetne fölfogni, amely által Isten véglegesen kifejezésre akarta juttatni a világ iránti, mindig is meglévő megengesztelődését. A hasonló racionalista okoskodások magától értetődően elhanyagolják a Szentírás és a hagyományos teológia javaslatait Krisztus áldozati „helyettesítésében" misztériumának értelmezésére vonatkozóan. Ugyanakkor felelet nélkül marad még egy nagy kérdés: hogyan, miként lehetséges megérteni - értelmezni - felfogni a „helyettesítést”, vagyis a Szent behatolását abba az övezetbe, ahol lelkileg a bűnös elhelyezkedik? A „pro nobis” mikéntje Az Isten szolgájának énekei, Pál, János, a szinoptikusok, maga a késői zsidóság (aki hitt az Igaz szenvedéseinek engesztelő értékében) ha ékesszólóak és egyértelműek is magát a tényt illetően, amelyet állítanak, ugyanakkor tiszteletteljes hallgatásba burkolóznak a bűn átvállalásának mikéntjével kapcsolatban. Az emberi nem azonban a maga mélységeiben az átvállalás-helyettesítés lehetséges voltáról ismerettel rendelkezik, még a meghalás esetében is: ha Admetosz vagy Alcesztesz legendájára gondolunk, amelyben a „helyettesítő” halál megőrzi a házastárs életét; vagy idézzük föl az emberáldozatokat, amelyeket „helyettesítésként” ajánlottak fel. Ezek külső megközelítések, egyetlen feladatuk az emlékeztetés arra a központi misztériumra, amelynek végső föltárása lehetetlen. A történelem azt mutatja, hogy ez a központi kérdés számos megközelítésnek örvend. Elsősorban az egyházatyák, amint már mondottuk, beszéltek a bűn nélküli Isten Fia és a bűnös ember közötti „cseréről”, de nem merték a végső következtetéseket levonni és a Bűnnélkülit közvetlen kapcsolatba hozni a bűn univerzumával. Ezért a Szentírás kijelentését: „Isten őt értünk bűnné tette” a következőképpen oldották föl: „Isten őt áldozattá tette a bűn miatt.” Mindezt az
