Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
JÉZUS FELTÁMADÁSA 83 lókkal olyan formában, amely felfogható és elviselhető a halandó ember számára. A szentségek azonban nem emelik fel érzékeinket a Jézuslátásig: érzékeinkkel az Eucharisztiában csak kenyeret és bort tapasztalunk. De a hit révén felfogjuk benne az élet kenyerét és a lélek italát, magát Krisztust, aki lelkünket és testünket önmagával táplálja az örök életre. így a megjelenések szükséges előkészítői a szentségi rendek. A tanítványoknak előbb meg kellett látniuk az Clrat a kenyértörésben, hogy az egész Egyház hitét megerősítsék az Eucharisztiában való láthatatlan jelenlétében. b. Mennyiben vezet el az értelem a feltámadás hitéhez? Jézus feltámadása nem tartozik a megszokott történeti események sorozatába. De kezdőpontja (terminus a quo) (Jézus halála, sírban fekvő holtteste) és hatásai (pl. az üres sír, a tanítványok hite Jézus feltámadásában, igehirdetésük rendkívüli sikere, vértanúhaláluk) minden további minősítés nélkül történelmi tények. A mi világunkban, meghatározott helyen és időben történtek, és elvben mindenki meggyőződhetett valóságukról. A feltámadás végpontja (terminus ad quem) azonban a megdicsőült Krisztus, aki túllépett a világunkon és az isteni létrendbe tartozik.52 De éppen azért, mert a történelmen túli valóság, új módon egyszerre a történelemben is jelen van, amint annak transzcendens beteljesítője. Olyan végcél, aki az emberiséget és az egész világegyetemet magához vonzza.53 A feltámadás utáni rövid megjelenések ennek az állandó aktív jelenlétnek a látható jelei. A történészt e jelenések egészen új feladat elé állítják, amennyiben minden eddigi történeti kategóriát szétfeszítenek. Elvben nem tapasztalhatta meg őket mindenki, hanem csak Istentől előre kiválasztott tanúk, akiknek a Feltámadott szuverén szabadsággal megjelent. Ugyanakkor egymástól független tanúk egybehangzó tanúságával bizonyítható, ami minden történeti tény előfeltétele. A történész ezért alapos szorítóba kerül: egyrészt nem zárkózhat el a jelenések ténye elől, másrészt a saját illetékességi körén belül nem tudja „elhelyezni” őket. Mint történész csak annyit állíthat, hogy az általánosan igazolha52 A szentatyák egyszerre hangsúlyozzák a megdicsőült Jézus isteni létmódját és valódi emberségét. 53 Ld. W. Pannenberg, „Dogmatic Theses on the Doctrien of Revelation" Revelation as History, szerk. W. Pannenberg (Toronto: Macmillan, 1968), 139-145. o.
