Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
82 KERESZTY RÓKUS O. CIST. 24,42-43). Az étkezéssel ugyanis pusztán azt jelezte, hogy nem szellem, hanem valóságos testben támadt fel. Fontos, hogy megvizsgáljuk az érzékek szerepét és jelentőségét a Feltámadott felismerésében. Rendszerint az érzékek felismerik valaki- nak a jelenlétét (Saul kísérői hallják a hangot, de senkit sem látnak: ApCsel 9,7; Mária Magdolna kertésznek véli Jézust: Jn 20,15; az Emmausba igyekvő tanítványok nem ismerik fel az idegent: Lk 24,16; mikor a tizenegynek megjelenik Jeruzsálemben, kísértetnek nézik: 24,37), de csak a hit megvilágosodásával ismerik fel ebben a valakiben Jézust.51 Szent Tamás szép kifejezésével: az apostolok oculata ßde (szabadon fordítva: szemmel látható hitben) ismerik fel e Feltámadott Urat. Az érzéki tapasztalás szerepe mutatja, hogy a Feltámadott valóban a mi világunkban jelenik meg. A hit szükségessége pedig kinyilvánítja, hogy a Feltámadott a mi világunkat meghaladó, esz- katologikus valóság. Úgy is mondhatjuk, hogy ez az új ismeretmód, a hit által éleslátóvá tett szem megfelel a jelenések természetének, amennyiben ezek a Föltámadott végső, eszkatologikus megjelenését elővételezik. Az apostolok testükkel és lelkűkkel, egész hit által megszentelt emberségükkel tapasztalják meg a Feltámadottat. Ezzel tanúi lesznek annak a valóságnak, amiben az idő végén minden választott részesedni fog: testünkkel, lelkűnkkel, egész megdicsőült emberségünkkel fogjuk a Feltámadottat látni: „Ez a Jézus... úgy jön el, ahogyan szemetek láttára mennybeszállt” (ApCsel 1,11). Ennyiben az apostoli tanúságtétel egybefogja a földi Jézus életét, a Feltámadott megjelenéseit és elővételezi az eszkatologikus beteljesedést is. A Feltámadott megjelenései megtanítják az Egyházat, hogy fölismerje Krisztus állandó jelenlétét és működését a szentségekben, elsősorban az Eucharisztiában. Az eucharisztikus jelenlét és a Feltámadott megjelenései között szerkezeti hasonlóság van. Mind az Eucharisztia, mind a húsvéti megjelenések hatékony jelei Krisztus személyes jelenlétének és a hívőt átformáló tevékenységének. Mindkét esetben az érzéki ismeret és a hit együttes működésére van szükség ahhoz, hogy a jelet mint jelet fölismerjük. A különbség abban rejlik, hogy a megjelenések magát Krisztust láttatják meg az aposto51 Vö. S. T. III. q. 55, a. 2.
