Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Kereszty Rókus: Jézus feltámadása
JÉZCIS FELTÁMADÁSA 67 keres szakítást kíván a birodalomban elterjedt erkölcsi zülléssel (a nemi szabadosság, a homoszexualitás, magzatelhajtás, csecsemőgyilkosság, gyermektelen házasságok és válás nagyobb mértékű volt, mint a mi új-pogány kultúránkban). Kb. három évszázadon belül a kereszténység lesz a Római Birodalom legerősebb vallása. A következő lépés: azt kell megvizsgálnunk, hogy milyen feltevés alapján tudjuk az összes fent említett tényt kielégítően megmagyarázni. 3. A feltámadás minden formáját tagadó feltevések Először azt a három feltevést vizsgáljuk meg, amellyel a feltámadás minden formáját illetve értelmezését kizárja. (a) A legkorábbi tagadó magyarázat egyidős a kereszténységgel: a tanítványok ellopták Jézus holttestét és elterjesztették a hírt, hogy feltámadt. Ez a hír még Máté evangéliumának megírása előtt elterjedt a zsidók között (28,11-15). Az újkor elején Reimarus lényegében ugyanezt a csalás-elméletet próbálta népszerűsíteni.24 De milyen érdek vezette volna a tanítványokat egy olyan hazugságra, amely kizárólag üldözést és végül is kivégzést eredményez? Ha szándékos csalást követtek volna el, a megkínzástól való félelem legalábbis egyeseket vallomásra kényszerített volna. A fenti „elmélet” egy változata szerint Jézus nem halt meg, csak eszméletét vesztette.25 Ebben az irányban mutatna az a tény, hogy az elitéltek sokszor csak néhány nap múlva haltak meg a kereszten. Pilátus is meglepődött, amikor meghallotta Jézus állítólagos gyors halálát. E feltevés szerint tehát Jézus a sírban, vagy a sírból való kivétele után valamelyik tanítvány házában magához tért és a tanítványok gondos ápolása révén felgyógyult sebeiből. Ez a felgyógyulás lenne a feltámadás meséjének a történeti magja. E változatnak azonban ugyanaz a sebezhető pontja, mint a Reima- rus-féle elgondolásnak. Mindkettő feltételezi a tanítványok rosszhiszeműségét: szándékosan félrevezették a népet, mikor a feltámadás 24 H. S. Reimarus, Vom Zwecke Jesus und seiner Jünger, kiadta Lessing 1778. 25 Ld. H. J. Schonfield, The passouer Pot: New Light on the History of Jesus (New York: B. Geis Assoc., 1966).
