Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Löser, Werner - Gál Ferenc (ford.): Jézus Krisztus Isten örök Fia
24 WERNER LÖSER Pannenberg számára a természetben való közvetítés gondolata annyiban érvényes, amennyiben az a leírt kinyilatkoztatási elindulásból igazolható.42 Különben ő a kinyilatkoztatást egyetemes történeti ösz- szefüggésében szemléli, s nem tükröződik benne Hegel filozófiájának hatása. Krisztus elő-létére vonatkozó megállapításai is ebbe az irányba mutatnak. Ha pedig az elő-lét csak az egyetemes történet elemévé válik, akkor az könnyen elveszíti teológiai jellegét. Hans (Jrs von Balthasar teológiai műveit is az a szándék irányítja, hogy a valóság egészét úgy mutassa be, mint az Abszolutumnak és a történelemnek az egységét. De itt csak egy út van, amely elkerüli a panteizmus veszélyét: a keresztény magyarázat. Emberileg ez csak azért írható le, mert azt az abszolút Isten szabadon mutatta meg, és az ember Isten kegyelmének segítségével mindig újra elindulhat rajta. Ha elindul az úton, akkor lehetővé válik annak felismerése, hogy az abszolút egészen más természetű, mint ahogy elképzelte. Nem az újplatonikus „egy”, hanem a hármas egy Isten: Atya, Fiú, Szentlélek. O nem annyira abszolút szellem (lét és tudat egysége), hanem inkább abszolút szeretet, amelyet hasonlóságban - minden különbözőség ellenére - az emberi szeretetközösség közelít meg. Balthasar tudja, hogy ez a kiindulás problematikus. Hiszen az isteni személyek közötti, egy lényegben levő viszonyulásokat nem lehet emberi személyek közötti külső relációkkal szemléltetni. Hogyan lehet a személyt magát a másik személyre irányuló relációval azonosítani?43 A Háromságban éppen ez a központi téma. Balthasar szerint a Háromságban levő személyes relációk, az önátadásnak, a kiüresítésnek a relációi. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek ismeri ezt a kiüresítést (kenoszisz). Ez az emberré levés lehetősége és egyben a Fiú kereszthalálának is a lehetősége. Az Atyára vonatkozólag Balthasar gyakran idézi Origenész mondatát: Talán az Atya sem szenvedés (pathosz) nélküli (Máté kommentár 17,17). Továbbá az elő-létben élő Fiú sajátságait nem írhatjuk le földi útja nélkül, amely a kereszten végződött. Ez a Fiú a „világ kezdete óta feláldozott Bárány” (Jel 13,8), s Balthasar ezt is többször idézi. Egyúttal óvatosan utal a Szentlélek kiüresítés-tapasztalatára is: „A belső isteni személyi szárma42 Cl.o. 169. 43 H. Cl. v. Balthasar, Pneume und Institution, 1974, 202.
