Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Löser, Werner - Gál Ferenc (ford.): Jézus Krisztus Isten örök Fia

JÉZUS KRISZTUS ISTEN ÖRÖK FIA 23 nyiben pedig ez az Isten (aki mint Logosz és Lélek) hozzánk jön - de mindig kimondhatatlan szent titok marad, mégpedig úgy, mint a Logoszban és Lélekben való önközlés forrása -, annyiban hívjuk Atyának.”33 Rahner szerint tehát az önmagában levő és az üdvtörténeti Háromság ugyanaz. Ebből adódik Jézus elő-életének értelme, s azt szoros értelemben nem a názáreti Jézusról állítjuk, hanem úgy érezzük, mint a magát közlő Istennek egy szempontját. Ez valóban az ő „történeti kimondhatóságát” jelenti. Így az eiő-lét Istenben van és szentháromsági jellegű 34 De itt is meg lehet kérdezni, hogy ez a magyarázat kifejezi-e Jézus Krisztus konkrét történetét Isten örökkévalóságával és kegyelmi önközlésével együtt? W. Pannenberg Isten önkinyilatkoztatásának fogalmából indul ki,35 s magyarázatában megtaláljuk a bibliai, a zsidó-apokaliptikus és a hegeli idealista elemek együttesét. Isten megnyilatkozása a döntő, a végső időt hozó esemény. Ennek a gondolatnak alapján Pannenberg három lépés­ben vezet el Krisztus istenségének felismeréséhez, ami magában foglalja az elő-létezést is: 1. A Krisztus-esemény csak annyiban Isten megnyilat­kozása, amennyiben a világ végső kifejletét hozza. Tehát az igazi kinyilat­koztatás Jézus feltámadása, ami minden ember sorsát meghatározza. 2. Isten önkinyilatkoztatása azt jelenti, hogy valóságban csak egy kinyilat­koztatás lehet. 3. A kinyilatkoztató és a kinyilatkoztatás azonos, hiszen Isten önmagát nyilatkoztatja ki, tehát Jézus Isten lényegéhez tartozik.36 A feltámadásban kinyilvánult, hogy Jézus egy az Istennel és mindig is egy volt.37 38 Az „előbb” a húsvét előttre vonatkozik elsősorban, de azon túl az örökkévalóságra is. Ezért Jézus személy szerint öröktől fogva Isten Fia.39 Amellett Pannenberg fenntartja a megkülönböztetést Jézus em­bersége és istenfiúsága között.40 Azonban nem egészen világos, hogy milyen értelemben beszél a belső, örök Háromságról.41 33 K. Rahner, Grundkurs des Glaubens, 141. 34 U.o. 297. 35 W. Pannenberg, Grundzüge der Christologie, 1966. 36 U.o. 127. 37 U.o. 135. 38 U.o. 150-158. 39 U.o. 150. 40 U.o. 154. 41 U.o. 159.

Next

/
Oldalképek
Tartalom