Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Löser, Werner - Gál Ferenc (ford.): Jézus Krisztus Isten örök Fia

22 WERNER LOSER 27 és az Atyára irányul. Az egyházi hagyományban levő, Jézusra vonat­kozó állítások másodlagosak (second order assertions).27 28 29 30 31 Elsődleges (first order) csak az, hogy Isten Jézus által eszközli az üdvösséget. A hagyományos krisztológia megállapításai csak másodrangú kijelenté­sek. 0 Nagyon kétséges azonban, hogy Küng és Schillebeeckx ilyen módon magyarázatot adnak-e Jézusnak arra az emberi mértéket felülmúló rendkívüliségére, amely az evangéliumokból kitűnik. c. Közvetítő rendszerek. Az előzményekből világos, hogy Jézus kilétét és szerepét csak a krisztológiának és a háromságtannak az összekapcso­lásával lehet magyarázni. Csak a Szentháromságra való hivatkozással lehet igazán Krisztus elő-létezéséről beszélni. Ilyen értelemben kell venni a bibliai és zsinati kijelentéseket. Feltűnő azonban, hogy sok teológus a praeexistantia fogalmat nagyon óvatosan használja. Talán azért, mert a közvetlen hangzás valamilyen időbeliséget látszik bevinni a misztériumba, pedig itt az örökkévalóság jelenével állunk szemben. Azután ma tekintet­tel kell lenni arra a filozófiai problémára is, hogy az abszolút lét és a történeti lét hogyan hozható összefüggésbe 3 K. Rahnert és W. Pannenberget elgondolásukban erősen befolyá­solta a német filozófiai idealizmus, főleg Hegel és Fichte tanítása. Hans Clrs von Balthasar ellenben jobban kihangsúlyozta az eltérést az idealista filozófiáktól. Rahner a krisztológiát a kegyelemtan horizontjában tárgyalja, ahol a hangsúly Isten „önközlésén” van. Az elő-létet is ebből a szempontból világítja meg: Isten a maga háromsági mivoltában közli magát, s ez teszi lehetővé a három személy „létmódját" (Subsistenzweise).32 .Amennyiben Isten az üdvösség rendjében emberi létünk legmélyén hozzánk jön, őt Szent Léleknek nevezzük. Amennyiben ugyanaz az Isten létünk konkrét történetiségében megjelenik Jézus Krisztusban - saját maga és nem képviselője által -, annyiban Logosznak, Isten Fiának nevezzük. Ameny­27 ü.o. 579-598. 28 ü.o. 596. 29 ü.o. 485. 30 ü.o. 485. 31 W. Kasper, Das Absolute in der Geschichte, 1965. 32 K. Rahner, In: Myterium salutis II, 317 kk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom