Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Löser, Werner - Gál Ferenc (ford.): Jézus Krisztus Isten örök Fia
Werner LÖSER Jézus Krisztus Isten örök Fia 1 2 A Szentírásnak és a zsinatoknak ide vonatkozó fontosabb kijelentéseit feltételezzük, s a német nyelvterület teológusainak munkáiból idézünk tipikus elgondolásokat,3 amelyekkel Jézus személyének misztériumát akarják megvilágítani. Az elő-létezés elutasítása. A XVII. század végén H. S. Reimarus, a XIX. században pedig D. F. Strauss tagadta Jézus isteni elő-létezését, mint új és mitológiai magyarázatrendszert, amely rátelepedett a Krisztus-hit igazi magvára és azt elferdítette. Aztán századunk első évtizedében ez a radikális kritika újra jelentkezett. Az elő-létezés elutasításának három formáját különböztetjük meg. A. von Harnack, a liberális protestanizmus legismertebb képviselője Krisztus elő-létezésének állításában „Krisztus teljes emberi személyiségének a meghamisítását és elszíntelenítését" látta.4 Szerinte ez az elképzelés az Újszövetség írásba foglalásának idején a zsidó-apokaliptikus gondolkodásmódból tört be az első keresztények gondolatvilágába.5 Később, főleg Órigenész művei által, a hellenista eszmevilág adta meg az elő-létezés jellegzetes vonásait. Harnack itt főleg a görög Logosz-filozófiára gondol, amely Logosz- kriszológiává válva elnyomta az eredeti hitet a názáreti Jézusban. „Az evangélium középpontja nem a Fiú, hanem egyedül az Atya, akit Jézus hirdetett”. R. Bultmann, a vallástörténeti iskola képviselője, már 1920-ban úgy magyarázza az Újszövetség elő-létezésre vonatkozó kitételeit, hogy 1 1 G. Schneider, Präexistenz Christi, In: J. Gnilka, Neues Testament und Kirche, 1974, 399-412. 2 Niceai és konstantinápolyi hitvallás, DS 125, 150. 3 Lásd: W. Kasper, Jesus der Christus, 1975, 203-221. 4 Lehrbuch der Dogmatik, 1964, 705. 5 ü.o. 115-119. 6 ü.o. 704. 7 Harnack, Das Wesen des Christentums, 1901, 91.
