Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Jézus Krisztus ma
JÉZUS KRISZTUS MA 11 mennyei szentélybe, s dicsősége az, hogy „az Atya jobbján ül”. A vágy mindenkiben ott van, hogy elnyerje a végleges szabadságot, a fel- emelkedést. De az ember saját erejéből nem érheti el. Sőt számolnia kell azzal, hogy döntenie kell a két útról. A kígyó szava azt sugallja, hogy legyen ő maga olyan, mint az Isten és foglalja el az Isten helyét. A másik út a szeretet gyakorlása, amely magában hordozza a jutalom ígéretét: éheztem és ennem adtatok. Ehhez hozzájárul még a figyelmeztetés, amelyet Jézus két nagyratörő tanítványához intézett: az első helyeket azok kapják, akiknek az Atya szánta. Krisztus útja az ő követésében tárul fel előttünk. De követését nem szabad moralizálásra leszűkíteni. Itt nem csak emberi programról van szó és nem is csupán Krisztus emberi erényeinek utánzásáról, hanem egész útjának vállalásáról. A szentélybe csak a függönyön át lehet belépni, ez pedig áldozatot követel. Krisztus újdonsága azonban abban nyilvánul meg, hogy ő nemcsak megmutatta az utat, hanem járhatóvá is tette számunkra. A követés dimenziója ez: beállni a vele való közösségbe, amely a húsvéti misztériumhoz van kötve.5 Ezért tesz ilyen kijelentést: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen” (Mk 8,34). Ez nem kisszerű moralizálás, amely negativ oldalról nézi az életet. A szavak elsősorban nem is olyan hősi érzelmeket akarnak kiváltani, hogy az ember a vértanuság meredek útja után vágyakozzék. Jézus szavait a húsvéti misztérium teljes összefüggésében kell értelmezni: Csak az nyeri el az igazi életet, aki mostani életét oda tudja adni küldetésének teljesítésében, mert aki meg akarja menteni ezt az életet, mindent elveszíthet. Jézus a követést belesürítette ebbe a három szóba: kehely, kérésztség, szeretet. Vele együtt ki kell inni a szenvedés kelyhét, vele együtt átmenni a küzdelmek keresztségén (a görög baptiszmosz alámerítést jelent) és úgy szeretni egymást, ahogy ő szerette tanítványait. A régi egyházatyáknál ismétlődik ez a gondolat. Elég idézni Szent Baszileioszt: „istenünknek és Megváltónknak az emberre vonatkozó terve abban áll, hogy visszahívja őt a számkivetésből és az idegen földről, ahová engedetlensége által jutott. Az élet teljességéhez szükséges követni Krisztust abban a szelídségben, alázatban és türelemben, amely nem5 J. Ratzinger, Kirche, Ökumene und Politik, 1987, 235-240.
