Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Jézus Krisztus ma
10 JOSEPH RATZINGER később Krisztus emberségét úgy szemlélték, mint ikont, amely Istent vetíti bele a földi életbe. A latin egyház a középkorban a dicsőséges Krisztus helyett inkább a fölfeszítettet szemlélte, de tudta, hogy ő a keresztfán is uralkodik. A románkori és a gótikus művészetet a szenvedés és az engesztelés hangulata kiséri.4 Krisztus ábrázolása az élet megoldása akart lenni. A mai teológiában van olyan irányzat, amely majdnem kizárólag a Szentírás felé fordul és keveset gondol az Egyház élő hagyományára, ezért egyoldalú marad. Csak valamit ragad ki a Szentírásból és azt helyezi a központba. Pedig a Szentírásban is találhatunk egyetemes képet Krisztusról. Ilyennek tartom az ő kijelentését Jn 14,6-ban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ma mind a három fogalom égető probléma. Van-e út számunkra és hová vezet? Van-e olyan igazság, amelyre lehet életet és kultúrát alapítani? Van-e olyan élet, amely legyőzi az elmúlást? 2. Krisztus az út. A kép ma is időszerű: szükség van útra, ki a szabadba, ki a messzeségbe. Ki akarunk lépni a kötöttségből, a zártságból. Népek, kisebbségek szabadságra vágynak, s jelentkezik a felszabadítás teológiája is. Az élet nem kölcsönös szolidaritáson nyugszik, hanem nyereségen, előjogon, hatalmon, ami függést von maga után. Különös, hogy még az úgynevezett gazdag nemzet emberei sincsenek megelégedve a szabadságukkal és hatalmukkal. Függő helyzetben érzik magukat a névtelen struktúráktól, amelyek akadályozzák őket a mozgásban, a lélegzésben ott is, ahol a kormányforma a legnagyobb szabadságot biztosítja. Valahogy nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene, és nem úgy élünk, ahogy szeretnénk. De hol van az út? Hogyan indulhatunk el rajta? Az evangéliumban csak egy helyen fordul elő az „exodus" (ex hodosz = kivonulás, kivezető út) szó, Jézus színeváltozásánál, ahol Mózes és Illés beszél vele arról a „kivonulásról”, melyet Jeruzsálemben kell befejeznie. Az ő útja tehát a kereszthalállal végződik. Mózes és Illés küldetése szintén a megpróbáltatás, a szenvedés útja volt, de egyúttal Isten szolgálata és népük szolgálata. Jézus igazi útja tehát az, amely a halálon kérészül a dicsőségbe vezet. A Zsid 10,20 még hozzáteszi, hogy a „függönyön keresztül”, saját testének feláldozásával hatol be a 4 ü.o.
