Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
AZ EGYHÁZFEGYELMI SZABÁLYOK ÉRTÉKE... 79 Mivel nincs erősebb kötelező és parancsoló valóság, mint az a tény, hogy Isten végleges és meghatározó módon megnyilatkozott Fiának megtestesülése által, az Egyház joga nagyobb kötelező erővel bír, mint a világi jog, mert mélyebben gyökerezik a tételes isteni jogban, amit az ige és a „Szentség” hordoz.-3 A megtestesülés elvének alapján, előtérbe helyezve azt az ontológiai leszármazási kapcsolatot, amely a tételes isteni jog (ius divinum positivum) és az emberi jog (ius humánum) között fennáll, az Egyház joga, eltérően a világi jogtól nem csupán az evilágon belüli etikai szinten követel engedelmességet, hanem az ember végső természetfölötti sorsának szintjén is. Ezért a világi joghoz képest az egyházjog analóg, mégpedig minden elemében: nem csupán mint teológiai valóság, hanem úgy is, mint jogi valóság. Nem tulajdonítási (analógia attributionis), hanem arányossági (analógia proportionalitatis) analógiáról van szó, melyben az összehasonlítás nem közvetlenül a jog két formája között történik, hanem egy közös és felsőbb harmadik elem segítségével. Az analógia összehasonlítási alapja (analogatum maius) nem a világi jog, hanem a jog fogalma mint olyan. A kánonjog teológiai lényege jogi jellegű is, ahogyan jogi lényege teológiai is az elválasztás (kettősség) lehetősége nélkül. Ez azt jelenti, hogy a teológiai dimenzió nem annyira a jogi dimenzióval mint olyannal állítható itt szembe, hanem egy olyan jogi jelleggel, amely azt igényelné, hogy egyedül az emberi értelemtől vagy az államtól származzon. Ez a magyarázata annak, hogy a katolikus Egyház jogrendje miért kötelezi a híveket Suarez meglátásához híven nem csupán külső 3 3 Amennyiben a szerző az egyes számban használt „Szentség" szón magát Krisztust, a megtestesült Ige misztériumát, az Istennel való találkozás szentségét érti, akkor sem tűnik precíznek, hogy az ebben a tényben a rejlő felszólítás által valamiképpen gerjesztett társadalmi csoportosulásnak minősítsük az Egyházat. Ez ugyanis nem pusztán a megtestesülés ténye által megragadott emberek spontán csoportosulása, hanem Krisztus pozitív tettével alapított új Izrael, új szövetség hordozója, az általa kifejezetten kiválasztott tizenkét új ősatyára épülő, tőle külön sajátos küldetést és meghatározott alapstruktúrát (apostolok, primátus) nyerő új választott nép. így jele és valósítója, azaz szentsége az üdvösségnek a világban. E.
