Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)

80

EUGENIO CORECCO

tetteikben, hanem a belsőkben is. Mind a latin Egyházi Törvénykönyv (209. k. 1. §), mind pedig a keleti Codex (CCEO 12. k. 1. §) határozottan megkívánja az összes hívőktől, mégpedig nem csak etikai, hanem jogi formális parancs erejével, hogy bizonyos belső cselekedeteket végezzenek. Ezek az idézett kánonok arra kötelezik az összes hívőket, hogy mindig tartsák meg az Egyházzal a közösséget (communio).

Az Egyházzal való közösség pedig előbb belső magatartás, s csak azután válik külső magatartássá.

Hogy ez a kötelezettség szigorúan jogi jellegű, azt mutatja pl. az az előírás, mely mindkét Codexben (a latinban 916. k., a keletiben CCEO 711. k.) eltiltja a hívőket attól, hogy előzetes gyónás nélkül szentáldozáshoz járuljanak, ha tudatában vannak súlyos bűnüknek. A bűn mindig megsérti az egyházi közösséget is („communio ecclesialis”).4

Éppen ez a példa, mely a hívők belső élete és az Eucharisztia közötti jogi kapcsolatot érzékelteti, egyben igen pontosan megvilágítja a kánoni norma belső értékét és célirányosságát az üdvösség szempontjából. Nem véletlen egybeesés csupán, hogy a latin Egyházi Törvénykönyv záró kánonja (1752. k.) azt állítja: „a lelkek üdvösségének... mindig a legfőbb törvénynek kell lennie”.

Ez nem csupán azt jelenti, hogy a pozitív norma kötelező ereje adott esetben meghaladottá válhat az epikeia és a felmentés által, az üdvösségre való tekintettel. A katolikus szisztémában, ahol a törvény a maga tetteivel szükségesnek minősül az üdvösségre, ez azt is jelenti - és ez az elsődleges jelentése -, hogy az egyes parancsnak önmagában igénye van arra, hogy a megtestesülés elvének nevében az üdvösség konkrét megvalósulásának normatív kifejezője legyen.

Fordította: Erdő Péter

4 Ez a „Communio", amelyet a bűn sért, élesen megkülönböztetendő az egyházjogban szereplő teljes közösség - vagy néha röviden csak communio - fogalmától. A katolikus Egyház teljes közösségében való élet feltételeit ugyanis a II. Vatikáni Zsinat nyomán (LG 14b) a 205. k. meghatározás-szerűen közli (hitvallás, szentségek, egyházkormányzat). Ennek a közösségnek vannak jogi következményei, pl. bizonyos hivatalok betöltésének feltétele. Nem is volna lehetséges pusztán spirituális állapottól függővé tenni közfunkciók érvényességét. E. P.