Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
78 EUGENIO CORECCO ban a törvényt mindig az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen feltételnek tekintették. A központi probléma módszertani: Az egyházjog jogi jellegét kell megindokolni, de nem természetjogi érvekkel, hanem teológiai okfejtéssel. Az „ubi societas, ibi et ius” természetjogi elvéhez való folyamodás a mai teológiai érzékenységet már nem elégíti ki, mivel az Egyház kérdését már nem lehet úgy megközelíteni, hogy az Egyházat egyszerűen természetfeletti síkra emelt emberi társaságként fogjuk fel. Az utóbbi évtizedekben sok kísérlet történt a probléma ilyen fajta megoldására. Biztosan mindnyájan hozzájárultak a kérdés állásának tisztázásához. Meggyőződésem szerint mégis mindmáig Mörsdorf megsejtése az, amely a legtöbb sikerrel állt ellen a kritikának. A megtestesüléssel Krisztus, az Atya Igéje, az emberi közlés szerkezetileg kölcsönös őselemeinek, vagyis a szónak és a szimbolikus jeleknek, melyek által Isten kinyilatkoztatta magát az embernek, az emberi létezés számára végső és meghatározó értéket adott. Isten Igéje és a „Szentség” az embert személyiségének legbensejében érintik és választ kívánnak. Nem az ember által szubjektiven feldolgozott belső igazságuknál fogva köteleznek elfogadásra, mint Luther állította, hanem magánál annál a ténynél fogva, hogy Isten szólt és megnyilatkozott. A „Szentség" és az Ige formális kötelező ereje új társadalmi csoportosulást hoz létre, melynek az a rendeltetése, hogy az üdvösség szentségi jele legyen a világban. Az Egyház olyan szentségi valóság, melyben az Igének Krisztusban való megtestesülése folytatódik az emberi történelemben, annak minden formális kötelező erejével együtt.2 Az Egyház rendjének jogi jellege ezért az igében és a „Szentségben” jelenlévő formális felszólításból ered. 2 A „Szentség” emlegetése egyesszámban szerzőnknek és a müncheni iskolához tartozó jogászoknak a szóhasználatában protestáns eredetű. A katolikus teológia szerint Krisztus nem egy, hanem több szentséget alapított, az Egyház pedig mint alapszentség vagy ősszentség nem ezen szentségek - vagy közülük valamelyik - belső kötelező erejének puszta következménye, hanem legalábbis dialektikus viszonyban van ezekkel a szentségekkel: a szentségek Krisztus és az Egyház cselekményeiként működnek (834. k. 1. §, SC 7c, 840. k. SC 6, 7 stb.), ugyanakkor különböző módon és mértékben - kiemelkedően a keresztség és az Eucharisztia - konstitutívak is az Egyház számára. Tehát nem csupán arról van szó, hogy az Egyház mint látható, társadalmilag szervezett közösség, szentségi jeleggel rendelkezik (LG, 1, 8a, 9). E. P.
