Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
76 EUGENIO CORECCO a számára tartotta ezeket előnyösnek, aki végezte őket, hanem a többiek számára, hiszen ezek a tettek minden hívőnek megmutatták az üdvözítő Isten csodáit. Mint Gottlieb Söhngen mesteri módon kimutatta, a katolikus szemlélet szerint a cselekedetek úgy szükségesek, mint feltételek ahhoz, hogy a Krisztustól adott üdvösség ne forduljon az ember ítéletére. Noha az üdvösséget az Isten adta és nem a törvény vagy annak tettei, melyek nem létesítő okai az üdvösségnek, mégis ezek a cselekedetek nem csupán következményei, hanem utólag („a posteriori”) szükséges feltételei az üdvözülésnek. A katolikus felfogás szerint a kegyelem nem egyszerűen Krisztus személyes külső jelenléte (Pannenberg), hanem teremtett természet- feletti valóság, melyet természetéhez tartozó minőségként öntenek az emberbe. A „theosis” ortodox tanításától eltérően ez a kegyelem, mivel teremtett valóság, nem azonos Istennel. A kegyelem az emberhez tartozó, benne lévő ontológiai valóság. A teremtett kegyelem latin teológiai felfogásában szintén a megtestesülés elve nyilvánul meg. A teremtetlen kegyelem ugyanis mint teremtett kegyelem behatol az ember természetébe, ontológiailag gyógyítja az embert, és így alkalmassá teszi arra, hogy együttműködjék Istennel a saját üdvössége érdekében a törvény cselekedetei által. b. A dogma és a kánonjog Ebből következik, hogy a kánonjog is lényeges jelentőséget kap a keresztény életben. Ez a jelentőség pedig nem nagyobb, de nem is kisebb, mint a dogmáé. A dogma és az egyházi jog nem két heterogén természetű valóság. Ezért kettejük viszonya nem egyszerűen a kölcsönös célszerűség külső kapcsolata, mint az ortodoxia szempontjából Evdokimov állítja. A keresztény tapasztalást valójában egyáltalán nem lehet pusztán a tanbeli tapasztalásra korlátozni. Az egyházi törvények összessége („cor- pusa”) is bensőleg hordoz magában egy fajta kinyilatkoztatott igazságot, mivel az Egyház hagyományának kifejezője. A kánonjog nem az Egyház társadalmi felépítménye. Nem pusztán hozzáadás, adalék, melynek nincs saját szoteriológiai jelentősége, hanem olyan társadalmi jelenség, amelynek megvan a maga episzte-
