Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
70 EUGENIO CORECCO protestáns teológusoknak (pl. Weiss, Albrecht, Sohm), hogy az eszka- tológia helyébe a történelmet állítsák, mégpedig oly mértékig, hogy a legradikálisabb nyugati zsidó messianizmus értelmében azonosítsák Isten országát a világ sorsában benne rejlő kulturális-vallási és szociális-politikai haladással. A leghitelesebb katolikus hagyomány ellenben úgy fogta fel az eszkatológiát is, mint ahogyan a jog egységét értelmezte: a természetes (isteni) jog ontológiai immanenciáját állítva a világiakban és a pozitív isteni jogét a kánonjogban. Az eszkatológiát ugyanis nem csupán a történelemben jelen lévő dimenziónak tekintette, hanem olyan valóságnak is, mely a történelem végső igazságát alkotja. A katolikus Egyház történelmi valósulásának legteljesebb kifejezésévé szociális tanítása vált. cc. Az „örök törvény, természettörvény, emberi törvény” triológia A hilemorfista rendszer végleges befogadására a keresztény gondolkodásban Aquinói Szent Tamás munkássága nyomán került sor. O a keresztény gondolkodásban elfogadta mindazt a központi jelentőségű hozzájárulást, amit a görög filozófia nyújtott a nyugati kultúrának az ésszerű természetjog létének eszméjével; mind pedig a bibliai gondolkodás nem kevésbé fontos hozzájárulását, mely a kezdetektől fogva állította egy olyan isteni jog létezését, amelynek közvetlen szerzője nem az emberi értelem, hanem maga Isten. A jog egységének problémája a görög filozófia és különösen a sztoicizmus számára abban állt, hogy ontológiai kapcsolatot teremtsenek az ésszerű természetjog és az ember jog között. A keresztény hagyomány számára viszont abban, hogy ontológiai kapcsolatot biztosítson az ésszerű természetjog és a Szentírásban található kinyilatkoztatott jog között is. Ennek a szintézisnek a megalkotása érdekében Aquinói Szent Tamás átveszi Cicerótól Szent Ágoston közvetítésével a „lex aeterna” (örök törvény) létezésének eszméjét. Ezt Szent Tamás megtisztítja minden panteista elemtől és úgy fogja fel, mint ésszerű tervet, mellyel Isten vezeti a világot célja felé. A „lex aeterna - lex naturális - lex humana” (örök törvény - természettörvény - emberi törvény) trilógián belül, mely Cicero és Szent Ágoston közreműködésével alakult ki, Szent Tamás metafizikai egységet teremt, melynek sarkpontja az emberi értelem megismerő képessége. Az
