Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Schönborn, Christoph - Győrffy Andrea (ford.): A teremtés hite és a fejlődéselmélet
A TEREMTÉS HITE ÉS A FEJLŐDÉSELMÉLET 15 Az illetékességi harmónia tehát békekötésnek számított hosszú küzdelem után. De az is érthető, hogy nemsokára jelentkeztek a visszahatások. Újabb katekizmusok azt a benyomást keltik, mintha egyáltalán nem lettek volna konfliktusok. Az a hangsúly, amellyel állítják a teremtéshit és a fejlődéselmélet harmóniáját, már kissé gyanús. Ezért megkíséreljük, hogy ebbe a túlságosan harmonikus képbe néhány kérdéssel mozgást és nyugtalanságot vigyünk bele. A fő kérdés röviden így hangzik: Ebben a harmonikus modellben nincs túlhangsúlyozva a természettudomány a teológia rovására? Ha azt a kérdést ugyanis, hogy a világ és az ember hogyan lett, a biológiai tudomány keretébe utaljuk, akkor előáll az a veszély, hogy a természettudománytól várunk választ olyan kérdésre, amely túl van az illetékességén. Feltűnő, hogy kevés kivétellel a legtöbb tankönyvben abból indulnak ki, hogy az evolúció már bizonyított tudományos tétel, pedig itt igazában világnézeti kérdésről van szó.21 22 23 „Minden természettudományos elmélet partikuláris és korlátozott... Ami ezen túllép, az már dogmatizmussá válik, s a dogmatizmussal a kritika ellen védekezik. Egyetlen természettudományos elmélet sem fogja át az életet és a világot, egyik sem ad teljes magyarázatot, így a fejlődéselmélet sem”.24 Vagyis a természettudománytól túl sokat kívánunk, ha elvárjuk tőle annak magyarázatát, hogy hogyan lett a világ és az ember. A fejlődéselméletnek mint egyetemes magyarázatnak a valósága nem egyes megfigyeléseken alapszik, hanem filozófiai és világnézeti előzményeken. Ennek pedig az a következménye, hogy a teremtés kérdésében és az evolúciós elméletben nem részleges természettudományos kérdésekről van szó, hanem általános filozófiai és világnézeti feltételezésekről. Az a magától értetődöttség, amellyel a fejlődéselméletet mint „tudományosan igazoltat”25 feltételezik, eltakarja azt a tényt, hogy az elmélet éppen a részletkutatás területén megoldatlan problémák előtt áll. Az evolúciót valló Kari Poppernek pl. ilyen problémája van: „Sem 21 Schweizer Schulbibel, Einsiedeln, 1981, 216 kk. 22 idézve: A. Lapple, Biblische Verkündigung, München, 1963,41. 23 Zielfelder, Kath. Religionsunterricht, München 1977, 197. 24 W. F. Gutmann / K. Bonik, Evolutionstheorie, Hildesheim, 1981, 159. 25 u. o. 157.
