Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Pannenberg, Wolfhart - Győrffy Andrea (ford.): Az egyházak és az európai egység
52 WOLFHART PANNENBERG val kapcsolatos tapasztalatok, amelyeket ugyan már nem lehetett a kereszténységgel azonosítani, azonban olyan módon jelentkeztek, hogy azokat a keletiek cserbenhagyásnak értelmezték. Végül beszélni kell a keresztény nyugat XVI. századbeli szétdarabo- lásáról is. Ez a reformációnak nem szándékolt következménye volt, hiszen annak elsődleges célja a kereszténység megújítása akart lenni. Több európai országban mégis évtizedes háborúkhoz vezetett. A vallásháborúk végén, illetőleg a XVII. század második felében végül helyreáll a társadalmi béke, a vallási viták kizárásával. Ennekelőtte a múltban a hit egységét úgy tekintették, mint a társadalmi béke elengedhetetlen feltételét, a XVII. század végétől ennek meglétét már az emberi természettől és adottságaitól várták; a vallás pedig csak alárendelt szerepet kapott a közrend fenntartásában. Elsősorban azt tudatosítsa, hogy az egyén milyen szerepet vállaljon a közrenddel kapcsolatban. A modern nyugati kultúra jellemző vonása az, hogy fokozatosan elszakadt keresztény gyökereitől, s ez úgy is tekinthető, mint az egyházszakadások és a vallásháborúk történetének következménye. A modern európai kultúra úgy keletkezett, mint a szabadulás a reformáció után a keresztény tanítás fölötti vallási viták örökségétől; bár ez fokozatosan ment végbe. A XVIII. század közepéig ritkán jelentkeztek keresztényellenes erők. Mégis, a modern kultúra szelleme a keresztény múlttal való szakításból eredt és egyre jobban eltávolodott keresztény forrásától. A másik következmény: a modern kulturtudatot nem könnyű arról meggyőzni, hogy problémái megoldódnak, ha visszatér a keresztény forrásokhoz. Ezek a források olyannak tűnnek, mint amelyeket a modern kultúra emelkedése mélyen maga mögött hagyott, s amelyek helyére a modern szabadság lépett. A felszabadultság pátosza azonban nem elegendő ahhoz, hogy egy társadalmat öszetartson. Az egyes ember szabadságának tartalmát lényegileg az adja, hogy szabadon és helyzetének megfelelően részt vesz a közös kultúra örökségében. Ez érvényes az európai nemzetekre és az európai egységgel való egybefonódás lehetőségére is. A nemzetek kialakulásának folyamatába a visszaemlékezés a közös élményre sokszor fontosabb, mint a nyelv egysége. Az amerikai Egyesült Államok történetében a nemzeti egység tudatának kialakulása ebből a szempontból tanulságos példa. Ott az államokból egy
