Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Pannenberg, Wolfhart - Győrffy Andrea (ford.): Az egyházak és az európai egység
AZ EGYHÁZAK ÉS AZ EURÓPAI EGYSÉG 53 nemzet lett, jóllehet azok lakossága vagy annak egy része nyelvileg Nagy-Britanniához kapcsolódott. Ott a nemzeti egység tudata a közös történeti tapasztalatra és élményre épült, annak ellenére, hogy nagy részüknek nem az angol volt az anyanyelve. A közös történeti tapasztalat nagy jelentőségűnek látszik a politikai egység kialakulásában. Éppen itt van az a pont, ahol az egyházak szerepet játszhatnak az európai egyesülés folyamatában és a közös szellemiség kialakításában. Már említettem, hogy a nemzetek kialakulásához az egyházak konfliktusai szintén hozzájárultak: ez is magyarázza a modern kultúra elidegenedését a keresztény gyökerektől. Ezért a keresztény egyházak önvallomása, hogy ők is hibásak az európai szétziláltságban, hozzájárulhatna ahhoz, hogy az emberek közös képet kapjanak az európai történelemről, amellyel mindnyájan azonosíthatjuk magunkat, a viták és összetűzések ellenére. Az ökumenizmusnak nem szabad csupán az egyházak jelen viszonyával foglalkozni. Arra is gondolni kell, hogy enyhítsék a régi ellenségeskedések emlékét: együtt tudnánk emlékezni a közös örökségre, s a tragikus tévedések sebeit is gyógyíthatnánk. Korábban a protestáns egyházak úgy ünnepelték a XVI. századi reformáció emlékezetét, mint megszabadulást a pápai uralomtól és mint a hiteles evangélium újra megtalálását. Századunkban az ünneplésnek ez a módja elavult lett. A protestánsok bizonyára továbbra is hálásan emlékeznek Luther bizonyos egzegétikai újításaira, amelyek a XVI. században vitatottak voltak. A katolikus Luther-kutatás egyetért a protestáns történészekkel abban, hogy Luther nagy öröksége a bilbiai hit értelmezése. De nekünk, mint protestánsoknak azt is meg kell engednünk, hogy Luther személyes sajátságai nehézzé tették teológiájának békés megvitatását. Az 1530-i augsburgi birodalmi gyűlésen a vitás vallási kérdésekről való békés megegyezést nemcsak az a pápai követelés akadályozta, hogy a protestánsok vessék alá magukat, hanem a protestánsok vonakodása is, hogy adják vissza azokat az egyházi javakat, amelyeket saját területükön szekularizáltak. így Me- lanchton fáradozásai eredménytelenek maradtak, miszerint az egységet kölcsönös megegyezéssel állítsák helyre. A reformáció, amely eredetileg az egész Egyház megújulását célozta az evangélium alapján, a nyugati egyházszakadás kiindulópontja lett. A továbbiakban pedig nemcsak végetérhetetlen vallási vitákat hozott, hanem hosszú
