Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám - Hit a teremtésben - Schönborn, Christoph - Győrffy Andrea (ford.): A teremtés hite és a fejlődéselmélet
A TEREMTÉS HITE ÉS A FEJLŐDÉSELMÉLET 13 Hiszen az ember is azt csinál belőle, amit akar. Isten mindenhatósága abban mutatkozik meg, hogy semmiből is azt hoz elő, amit akar, s ezt senki más nem tudja megtenni.7 Ha pedig hitték, hogy Isten az anyagot is akarta, abban benne van a test jóságának, a feltámadásra és az üdvösségre való meghívásának a tétele. Itt az egész ember üdvösségéről van szó, nemcsak a lélekéről. Ezért igaz Tertullianus sokat idézett mondása: caro cardo salulis, a test az üdvösség sarkpontja.8 Ireneus (180 körül) a gnosztikusokkal folytatott vitában minduntalan visszatér ehhez a kérdéshez.9 Cáfolja a gnosztikusoknak azt a felfogását is, amely Istent elérhetetlen messzeségbe helyezi és lehetetlennek mondja kapcsolatát az anyagi világgal, mert az megfertőzné.10 11 Ireneus szerint azt állítani, hogy a világ ec|y ősbűn vagy tudatlanság következménye, egyenesen káromkodás,1 hiszen ha tudatlanságból jött létre, akkor Isten nem szándékosan teremtette, és akkor az nem is szolgálhatja az ő dicsőségét.12 Ami véletlenül jön létre az ürességből, az vak és sötét,13 s bármikor visszasüllyedhet a semmibe.14 Aki elfogadja a személyes Teremtőbe vetett hitet, az elfogadja azt is, amit a pogány világ a legnagyobb botránynak tartott,15 hogy Isten az anyagot a semmiből hozta létre, s egyetlen eszköze mindenható akarata volt. Az anyag teremtése tehát hihető és elfogadható,16 17 s ezt sokan felismerték vagy legalább sejtették, hiszen a teremtmény a Teremtőre mutat, a mű a mesterre, a világ rendje a Rendezőre. A Hiszekegy első tételével áll vagy bukik a személyes Istenbe, a szövetség Istenébe vetett hit, akit Atyának nevezünk.1 Teremtéskatekézis az evolúciós elmélet látókörében. Az a sajnálatos benyomás, hogy a fejlődéselmélet győzelmes előre haladá7 Ad Autolycum, II, 4 (PG 6,1052). 8 De resurrectione carnis 8. 9 Adv. haer. II, 1, 1. 10 H. (Jrs v. Balthasar, Einleitung zu Trenaus, 1956, 18. 11 Adv. haer. II, 3, 2. 12 u. o. 7, 1-2. 13 u. o. 3-4. 14 u. o. 7, 1-2. 15 Balthasar, id. m. 18. 16 Adv. haer. 10, 2-4. 17 u. o. 11, 9-1.
