Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Dartel, Geert van - Győrffy Andrea (ford.): Az Egyház a nemzetirtás súlya alatt
38 GEERT VÁM DARTEL Lehet, hogy az olvasó egyáltalán nem ismeri azokat a mély feszültségeket, amelyek a Balkánon a vallási és politikai légkört mindig is nyomasztották, most pedig újult erővel kitörtek, és ezért túlzásnak veszi a helyzet apokaliptikus színekkel történő vázolását. A horvátországi és a boszniai katolikus Egyházra vonatkozó nyugati elképzelések nem esnek egybe ezeknek az egyházaknak az önértékelésével és a tényállással. Nyugaton sok az általánosítás. A mostani háború idején az Egyház több ízben állást foglalt a tárgyaláson alapuló, igazságos politikai megoldás mellett, az emberiesség mellett és a gyűlöletek ellen: mégis szemére vetik, hogy sorsdöntő órákban nem áll hivatása magaslatán, s hogy túlságosan összefonódik a horvát állami vezetéssel. Az ilyen feltételezés ellen alig lehet valamit tenni. Csak azt lehet remélni, hogy a hagyományos elvekhez való hűséges ragaszkodás mégis oda vezet, hogy a bizalmatlanság fala leomlik. A horvát és a boszniai Egyháznak ezt a veszélyes, de elkerülhetetlen utat kell most járni, amely könnyen átvezethet fundamentalizmusba és messianizmusba. Ereje csak az, hogy az Egyház meggyőződése saját helyzetéről és különleges feladatáról benne van a társadalomban. Negyvenöt éven át az Egyház ki volt téve a megpróbáltatásoknak, vádaknak és rágalmaknak. Mégis megállta a helyét, nem mint politika nagyság s nem mint nemzeti szimbólum, hanem mint az Evangélium hirdetője s az emberiesség és a szabadság tanúja. A zágrábi bíboros érsek, Franjo Kuhraric, akinek az Evangélium hirdetésén és követésén alapuló erkölcsi és szellemi tekintélye sokat nyom a latba, szintén hangoztatja az európai civilizáció nyitott és ökumenikus jellegét, amelyet a horvátországi Egyház is követ. O 1993. október 23-án Zágrábban előadást tartott a különböző országokból érkezett újságírók előtt, s ezeket mondta: „Minket a Római Katolikus Egyházban kereszteltek meg, s ahhoz hűek maradtunk történelmünk egész folyamán; akkor is, amikor nehéz volt. Az egyházi közösség által voltunk a nyugati kultúra része. De az Egyházhoz tartozást sohasem tekintettük olyan kizárólagosságnak, hogy ne fogadtunk volna be más vallási meggyőződést és csoportot. Mi az ökumenizmust úgy tekintjük, mint nyitottságot mások felé, s ezzel biztosítjuk őket tiszteletünkről. Amellett igyekszünk értékeinket az igazság és a szeretet szolgálatában kölcsönösen kicserélni. Mi az európai katolicizmus határán vagyunk, de nem olyan határ vagyunk,
