Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Programunk: Communio
Hans Urs von BALTHASAR Programunk: Communio Milyen őrtorony magasából akarja az új folyóirat kémlelni azt az elképesztő mozgalmasságot - amit a különböző világnézetek összecsapása kivált - és leadni a maga néhány ismertetőjelét? A közösségnek, amely Jézus Krisztus nevére hivatkozik, hosszú története folyamán szünet nélkül újra kellett gondolnia helyzetét Isten és a világ között. Lényege eltiltja attól, hogy bezárkózzék a magáénak vallott jelszavak közé, melyeket mindig nyitott dinamikában kell megértenie. Az első századok során ez a dinamika feszített volt, egészen az ellentmondásig: a keresztények kicsiny csoportként ismerték magukat. Ez a külső és ellenséges világgal szemben a kölcsönös szeretet közössége (koinónia, communio) yolt. Istennek Jézus Krisztusban megnyilatkozott, nekünk ajándékozott szeretete alapozta meg és táplálta. Kicsinysége ellenére e közösség tudta, hogy „katolikus” (már Antiochiai Szent Ignácnak a Szmirnaiakhoz írt levelében 8,2), vagyis egyetemes és az egész világ számára normát adó. Soha nem lehetett látni nagyobb feszültséget! Ezt csak a hit „naiv” öntudatával lehetett vállalni. A Szentlélek fuvallata hajtotta ekkor a bárkát mind messzebbre (vö. az Apostolok Cselekedetei). A tanítás az üldözések ellenére reridkívüli módon terjedt; végül maga a császár is megtért. Ettől kezdve a Krisztus által alapított közösség és a világ egymást fedték, még ha egy örökké megvalósítandó, ám soha be nem teljesített feladat marad is az, hogy a keresztény kovász a világot teljesen átjárja. A középkorban a feszültség csökkent, mert a Birodalom kiterjedése és az Egyház külszíne végre egybeestek, s együtt alkották a kereszténységet. A Lélek és a struktúra egymást kölcsönösen informálták, és a kettő közötti szükséges feszültség elég alkalmat nyújtott a mindig új reformok megkísérléséhez. Ez utóbbiakra azért volt szükség, mert a keresztény Birodalom és a határain mozgolódó pogány világ közötti kapcsolatok lényegesen fontosabb problémája, félő volt, hogy meg-
