Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Az ember és az örök élet
Hans ürs von BALTHASAR Az ember és az örök élet Az örök vágy és az új elégültség. A történelmi fejlődésnek nagyon feltűnő, nem magától értetődő és egyáltalán nem egyértelmű jele az, hogy a különféle népeknek a túlvilágról olyan sokféle nézetük volt, viszont a modern embert ez a kérdés alig érdekli. Úgy tűnik, mintha elvágtak volna benne egy inat, s nem tud a régi cél felé futni, vagy mintha megnyirbálták volna a szárnyát, s ezzel a transzcendens világ felé mutató szerve is megsérült. Mi az oka ennek? A régi népeknek is megvoltak a földi céljai: házat, palotát, templomot építettek, államot szerveztek, háborút viseltek, történelmet írtak, eposzt, drámát költöttek, de úgy látszott, hogy mindez nem oltja ki a lét és a tevékenység értelme utáni szomjúságukat: egy másik, örök életről is álmodoztak. A róla készült elképzelés változatos volt, még az egyes népcsoportokon belül is. A túlvilág képei akárhányszor váltották egymást, ellentmondtak egymásnak, de csak ritkán tűntek el. Ha a túlvilági életet bármilyen formában tagadták, azt csak egyes filozófusok tették, akik egyúttal valamilyen csalódott korszakot képviseltek. Tanulságos és meglepő, ha felsoroljuk az egyes népek kísérleteit, amelyekkel át akarták törni az életüket körülvevő falat, hogy betekintsenek abba a titokzatos világba, amelyről senkinek sem lehet valóságos képe. Ha ezt a sorozatot felvázoljuk, valahogyan az az érzésünk, hogy a kísérletekben van valami igaz, de talán még több az, ami így nem lehet igaz. Egyúttal azt sem látjuk, hogy ami az elképzelésben igaz lehet, hogyan függ össze azzal, ami nem lehet valóság. Széles körben elterjedt az a felfogás, hogy a túlvilágon valamilyen árny-szerű élet van: - a meghaltak talán csak vegetálnak. Ezért segíteni keli őket úgy, hogy ételt helyeznek a sírjukra, amivel elesettsé- güket erősíthetik. Odüsszeusz leszáll az alvilágba, s az árny-szerű lelkek elé helyez egy korsó vért, hogy legalább rövid időre visszaemlékezzenek földi életükre. A korai zsidóságnak is olyan elképzelései
