Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - La Potterie, Ignace De - Németh László (ford.): Szentírás olvasás "Lélekben" (Lehet ma a Bibliát az Atyák értelmezési módszerével olvasni?)
SZENTÍRÁSOLVASÁS LÉLEKBEN 69 mus növekvő jelentkezésének is. Nagyon találóan B. Croce ezt így határozta meg: „A historizmus annak az állítása, hogy az élet és a valóság történelem, és semmi más mint történelem”.” A XVII. század racionalizmusa után a történelmi pozitivizmus volt a modern imma- nentizmus új formája. Ez a historizmus és így a Bibliára vonatkozó történelmi kutatás - mely át volt itatva vele - a hitetlen felvilágosodás terméke volt, amint ezt különböző szerzők mostanában kimutatták (például R. Guardini, H. Clrs von Balthasar, H.-G. Gadamer). A historizmus illúziója a következő: azt gondolták, hogy a történet-kritika alkalmazásával, vagyis az evangéliumok rárakodott rétegeinek eltávolításával - amiről azt mondták, hogy a hit bővítette ki ezekkel a történetet és ezért misztikus elemek - felfedezhető a hiteles kereszténység, a történeti Jézus kereszténysége. Ez erős ellenhatást váltott ki a protestáns teológus, M. Kahler részéről, 1892-ben megjelent híres könyvében.11 12 13 Szerinte meg kell különböztetni az úgynevezett történeti Jézust és a bibliai Krisztust, a történelem igaz, kortárs Krisztusát. Ez a megkülönböztetés azonban nem volt megoldás. H. Clrs von Balthasar jegyzi meg, hogy „ezzel végsősoron a protestáns antropológia megnyilvánulása teljessé vált.” A hívek számára „valójában tragikus az a kettősség, mely \gw a történet (Histone) és a történelem (Geschichte) között támadt”. Ez teljes elválasztása a történelem Jézusának és a hit Krisztusának, mely olyan súlyosan befolyásolta a krisztológia bibliai tanulmányozását egészen Bultmannig és a Formatörténetig. Ma ez a törés új formát ölt, amikor bizonyos bibliai események, melyek a kereszténység alapját alkotják (például a szűzi születés, Jézus csodái, a feltámadás), mint a húsvéti hit alkotásai jelennek meg és azt mondják, ez és ez a tény nem történeti, hanem teologumenon, azaz a keresztény közösség hitének kifejeződése. Így azonban nem érhető el többé a történeti valóság, Jézus élő és konkrét alakjával nem lehet többé találkozni. 11 B. CROCE, La storia come pensiero e come azione, Laterza, Bari 1943, 50. 12 M. KAHLER, Der sogenannte historische Jesus und der geschichtliche, biblische Christus, Kaiser, München 1961. 13 H. (Jrs von BALTHASAR, Gloria, vol. I: La percezione della forma, Jaca Book, Milano 1971, 501.
