Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Isten nevei a liturgiában
34 ROBERT LE GALL akinek Isten állandóan kedveskedik és akit új jegyességre hív: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel; eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Clrat” (2,21-22). Az Énekek éneke főként arról a kölcsönös szeretetről énekel, ami Isten a vőlegény és a nép-menyasszony között fennáll, mint a szövetség igazi alapja: „De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid” (1,15; vö 4,1). „Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le!” (4,8). „Nyisd meg az ajtót, húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm!” (5,2). Az Újszövetség nekünk kinyilatkoztatta, hogy Krisztus, a testté lett Ige a jegyes és az Egyház az ő menyegzőre fölékesített menyasszonya. Kettejük jegyesi egysége teszi őket a totális Krisztussá, a totális Fiúvá, mert végeredményben az új név, amit Isten közülünk már mindenkinek kimondott szíve bensejében, nem más, mint a fiúi név harmóniája. Minden imádságban és egészen különös módon a liturgikus imádságban az Atya lelki fülünkbe mormolja ugyanazt a szót, amelyben ő az Igét nemzi: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Mk 1,11). Mindazok, akik szívükön viselik az Atya akaratának megtételét, az ő fiai lesznek; következésképpen Jézus számára, az ő szavai szerint „testvér, nővér, anya” (Mt 12,49) a benne hívő. Érdemes fölidézni néhány isteni meghívást a Zsoltárok könyvéből3: „Gyertek fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket” (Zs 33,12)). „Halld meg, népem, beszélni fogok; Izrael, ellened tanúskodom; én az Isten, a te Istened!” (49,7; vö. 80,9). Legyenek azok gyöngéd elnevezések, melyeket Isten felénk kimond - népem, jegyesem, nővérem, barátom, szolgám, testvérem, fiam, egészen addig, hogy: anyám! -, akár nyilvánosan, a liturgikus olvasmányokban, akár bensőségesen a szív rejtekében a zsoltárok kapcsán, újra Jahvénak Izraelhez intézett szavait mondják ki felénk: „Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek” (Iz 43,4). 3 A liturgikus szokásnak megfelelően, a 'zsoltárok a Vulgata számozása szerint szerepelnek.
