Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 4. szám - Isten neve - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Isten nevei a liturgiában

ISTEN NEVEI A LITURGIÁBAN

35

A teremtményektől származó isteni nevek

Isten a liturgia szövetségi jellegű találkozásakor - hiszen ennek ő az első szerzője - megmondja, hogy mi kik vagyunk az ő számára, azokon a neveken keresztül, amelyeket ő nekünk ad. így cselekedvén, Isten kinyilatkoztatja, hogy ki is ő a mi számunkra; és ezzel megadja a lehetőséget, hogy őt megnevezzük. A szövetség népe megtapasztalja az üdvösséget Jahvéban, mielőtt megtudná, hogy az ő Megmentője egyúttal a Teremtő is4. Ezért az Izraelt megszabadító Isten „isteni nevei” elsődlegességet élveznek a teremtményektől származó istennevekkel szemben. Abrahám, Izsák és Jákob Istene Jahve, az Úr, aki a Mindenható, Magasságos, Örökkévaló. Azért, hogy a gondolatmenet világosabb legyen, érdemes előbb a teremtmények tapasztalatából kiindulva beszélni az Istennek adott nevekről.

Az analógia útján a teremtmények tökéletességei a Teremtőnek is tulajdoníthatók, a Bölcsesség könyvének egyik verse szerint: „Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni Teremtőjüket” (13,5). Az analógia ezen útja három fokozatot tartalmaz, amelyeket Aquinói Szent Tamás a Summa theo- logica lapjain5 így mutat be: az egyik az okságé, a másik a tagadásé, a harmadik a kiválóságé. Végeredményben, ha Isten a teremtmények valamennyi tökéletességének az oka, akkor ez az ok tökéletesebb, mint a hatásai, tehát a szóbanforgó tökéletességek inkább tulajdoníthatók Istennek, mint a teremtményeknek (kazualitás). Mindazonáltal, illendő tagadni ezeknek a tökéletességeknek a határait: úgy, amint ezeket a szóbanforgó tökéletességeket a teremtésben találjuk (tagadás). Végül, tökéletlenségeitől megtisztított maradékot, mindazt, amit a teremtményekben pozitívnak találunk, a végtelenségig el kell vinni (kiválóság).

Például, Isten erős: ennek következtében összehasonlítható az oroszlánnal; mégis, ő nem olyan erős, mint az oroszlán, amelynek az

4 Vö.: A.-M. Dubarle OP, La manifestation naturelle de Dieu d’aprés l’Ecríture, Cerf, Coll. »Lectio divina« 91, 1976, p. 19-23,38. A pogány vallásokban a megmentő isten a teremtő isten előtt kap helyet: vö.: J. Ratzinger, Fői chrétienne hier et aujowd’hui Marne, 1976, 56.

5 la q. 12a. 12; q. 13a. 10 ad 5.