Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Isten nevei a liturgiában
ISTEN NEVEI A LITURGIÁBAN 33 Rögtön, a Szentírás első lapján Isten ezt mondja az embernek, akit ő teremtett: „Te a képmásom vagy, hasonló hozzám!” (vő. Tér 1,26.27). Ez a szó igazi értelmét csak az egyetlen Fiú áttetszőségében tárja föl, aki „ a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte” (Kol 1,15), egyedül benne tudjuk visszatürözni isteni dicsőségét a Szentlélek által (2Kor 3,18). Isten, aki Mózesnek úgy mutatta meg magát, mint „Az, Aki van”, tovább pontosította a kinyilatkoztatást: „Jahve, atyáitok Istene, Abrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre” (Kiv 3,15; vő. Mt 22,32). Még mielőtt Abrahám, Jákob és Mózes Istent szólítanák, Isten szól hozzájuk s nevükön nevezi őket. Isten az, aki a szövetségi találkozást kezdeményezi, ő az, aki még bennünket is néven szólít, mint egykor a pátriárkákat és kész megváltoztatni a nevet, amint azt Abrahám, Jákob meg Péter esetében tette. Isten Mózesre bízta a go’el küldetését, ami előre jelzi a Krisztus-Üdvözítő küldetését. Erről szól Deutero-lzajásnál a szolga éneke, amelyben kifejezésre jut Izrael Szentjének megkülönböztetett szeretete: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem, anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: ,A szolgám vagy, Izrael, benned fogok meg- dicsőülni” (Iz 49,1-3). A közösségi szempontú értelmezés szerint az egész népet úgy lehet tekinteni, mint a szolgát, de a szolga inkább annak meghirdetése, aki önmagát a nép Jegyeseként mutatja meg: Jézus, a Krisztus. A kivonulás óta ugyanis Isten hívja meg a jegyes-népet a szövetség bensőséges kapcsolatára. A „szövetségi formula” már megjelent, ami a Szentírásban újra meg újra előkerül, egészen a Jelenések könyvéig: „Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek” (Kiv 6,7). Isten szünet nélkül hívja ezt a hűtlen népet, emlékezteti a hűségre, az első szeretetre, Izraelnek nevezve (ezt előbb Jákob kapta, amikor hiába küzdött az isteni név megismeréséért: Tér 32,25-30); majd, amikor a nép az ígéret Földjén megtelepedett, Istentől a Jeruzsálem és Sión neveket kapta. Ozeás próféta az irgalmas Isten szájából származó, gyöngédséggel teli nevek egész sorozatát közli: „az élő Isten fiai” (2,1); „én népem” (2,3); „irgalomra leltek” (2,3). Leggyakoribb neve a hűtlen jegyes,
