Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 4. szám - Isten neve - Rouiller, Grégoire - Erdő Péter (ford.): Élet az Ő nevében

ÉLET AZ Ő NEVÉBEN

27

annyit tesz, mint ragaszkodni Isten Küldöttéhez és befogadni magát a kinyilatkoztatást. Ezért térünk át az Atya Neve után rögtön a Fiú nevére. Az ebbe a kategóriába tartozó 12 előfordulási hely (1,12; 2,23; 3,18; 14,13.14.26; 15,16.21; 16,23.24.26; 20,31) könnyen csoportosítható a következő szavak körül: hinni, kérni, küldeni, üldözni, birtokolni.

Hinni. Három ízben merül fel a „Nevében hinni” kérdése (1,12; 2,23; 3,18). A negyedik evangélium olvasói tudják, hogy a „hinni” ige szintézisbe foglalva azt az egzisztenciális magatartást fejezi ki, melyet a Fiú válaszként elvár az igazságról szóló tanúságtételére. Valójában Jézus jeleket és műveket végez. Az Atyánál hallott igéket hirdeti (vö. 15,15). Megmutatja dicsőségét és kinyilatkoztatja nevét (mint Fiú és Megváltó). „Hinni az ő nevében” (a dinamikus „eisz” görög elöljárószóval kifejezve) azt jelenti, hogy engedelmes odahallgatással, szeretettel és követéssel csatlakozunk az Atya Küldöttének sorsához. Az egzisztenciális választás pedig, ami elé a negyedik evangélium szüntelenül állítja olvasóit, a „hinni vagy nem hinni” döntése. Aki hisz a Névben, az nem kerül ítéletre (vö. 3,18). Aki nem hisz, „az már megítéltetett, mert nem akart hinni Isten egyszülött Fiának Nevében” (3,18).

Kérni. A hit így a Fiúval való életközösségre vezeti a hívőt. Ez a tanítványt arra ösztönzi, hogy egyen a mennyből alászálló élő kenyérből és éljen a zavarba eső ígérettel: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én én őbenne” (6,56). E találkozástól fogva a tanítvány léte és Istenhez fűződő kapcsolata átalakul. Imádsága is más lesz. így a hívő képessé válik „az ő Nevében kérni” (ez a formula hatszor ismétlődik: 14,13.14; 15,16; 16,23.24.26). Ignace De la Potterie így magyarázza ezt a kifejezést: „Krisztus meghirdeti az apostoloknak, hogy a hitük indítására az ő „Nevében” végzett és az Atyához szóló imájuk hozzá fog irányulni; az az imádság Jézusba, a Messiásba és az Isten Fiába vetett hitük spontán kifejezése lesz; ezért szükségképpen vele közösségben történik”.4

Küldeni. Még jobban megértjük ennek a „Fiú Nevében végzett” imádságnak a hatékonyságát, ha összefüggésben látjuk Jézus ígére4 1. De la Potterie, i. m. 366.