Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Sales, Michel - Török József (ford.): Ki tudja kiejteni Isten nevét?
12 MICHEL SALES jóllehet ő Jahve nevében kér-parancsol. És ezt az árat nem csak a zsidó nép fizeti meg, hanem előbb az egyiptomiak és a fáraó, mert nem engedik Izraelt távozni, amint azt Mózes Jahve nevében kérte. Mert Jahve neve éppen olyan hatékony a pogányok, mint a zsidók, a hitetlenek, mint a hívők előtt. Isten az emberrel párbeszédre lépve nem csupán létezését nyilatkoztatja ki, hanem azt is, hogy O kicsoda: szabad léterő, aki szabadon létesít vagy nem létesít kapcsolatot, aki szabadon kinyilatkoztatja vagy nem nyilatkoztatja ki magát, aki szabadon adja vagy nem adja magát. Isten megemlékezik Ábrahámról, Izsákról, Jákobról; úgy mutatkozik meg, mint az atyák Istene; nem csupán a múlthoz kapcsolódik, hanem az ő múltjukhoz, hogy megmutassa: végeredményben az ő hűsége jelenti a szent nép folytonosságát. így ugyanannak mutatja magát, mint tegnap. A népe iránti üdvözítő szeretetben Isten ugyanaz, mint tegnap. Mi több, megígéri, hogy holnap is ugyanaz lesz és népét továbbra is szereti és üdvözíti: „Én vagyok, aki leszek.” Azt, hogy az Úr kicsoda lesz, az emberek nem tudják meg teljesen, csak egyetlen Fiának az egész világ üdvösségéért hozott áldozatakor; és ez a titok, ami rejtve maradt évezredeken át, Jézus Krisztusban föltárult. Ám maga ez a titok, ez a misztérium nem csupán az emberek történelmének múltjához kötődik, hanem jövendő történelmünkhöz is; és nekünk keresztényeknek csak Krisztus második és végleges eljövetelekor tárulkozik föl. Isten, aki az égő csipkebokorban megmutatta magát, egyre jobban előtűnik szavaiból és az emberekért véghezvitt tetteiből; és ez így folytatódik a világmindenség történelmének bevégződéséig. Ezt a kitérőt meg kell tennünk, hogy a második parancsolat értelmét megragadhassuk. Mert ez a parancsolat Isten nevét nem tág, meghatározatlan, elvont, mintegy szétfoszló-elenyésző értelemben használja. Az élő Istenről beszél, akinek a hatalma már minden ember előtt megjelent a teremtés gazdagságában, valamennyi teremtett művének valósága és különbözősége róla szól, de méginkább megmutatkozik Izrael kiválasztásának és Egyiptomból való megszabadulásának története során. A héber nyelvű Szentírás nem azt mondja: „Istennek nevét hiába ne vegyed!”; hanem: ,Jahve nevét hiába ne vegyed!” Ebben, az egyiptomi fogságból való szabadulás keretében adta át Isten a tízparancsolatot a népnek, akit ő megmentett. A tízparancsolat első szavai így hangzanak: „En vagyok
