Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Programunk: Communio

PROGRAMCINK: COMMÜNIO

19

lenségében. Minden, a párbeszéd során felhasznált érv, ami meg-győ- ző lehet, végső soron ez a pont felé irányul. Marx rideg elméletének egésze végső gyökereit a legszegényebbek nyomortól szétszaggatott szívébe ereszti. Ez az a szív, ami előtt a kereszténynek meg kell magát adnia és elfogadnia a kihívást; a párbeszéd ezután meg tudja világosítani azt, hogy mit kell ma előirányozni és fölvállalni.

Fölvállalni azt, ami a valós világban lehetséges, nem jelenti a struktúrák lerombolását az egészen más jövő utópikus reménységében. Ennek az irrealizmusnak ellenszegül a már valóságosan jelenlévő communio- közösség mind nagyobb igazsága. Mindig, minden párbeszédben a nagyobb igazságnak van igaza, s a feleknek mindig erre kell hivatkozni. A katolicitás annyit jelent, mint elfogadni ezt a nagyobb igazságot, engedni, hogy ez tegye föl kérdéseit. Ez az elképesztő feltétel az a követelmény, aminek köszönhetően a valóságos communio-közösségnek elébe mehetünk és résztvevői lehetünk annak, ami már birtokol bennünket. Egyébként, tudjuk, ki a legszegényebb? A gazdagok nem szegényebbek-e, mint a teve, amelyik nem tud átmenni a tű fokán? Bárcsak a megkülönböztetés adománya és a gondolkodás meg beszéd egész dialektikus művészete megnyilat-koznának a világ vízióinak versengésében! Ágoston nem félt a legi-gényesebb görög filozófia előtt, sem Tamás az arabok kifinomult spekulációi előtt, sem Nicolaus Cusanus, Leibniz, Kepler vagy Teilhard a modern idők kozmologikus próbálkozásaival szemben. Több-kevesebb szerencsével ők irányt mutatnak, és nem a minden áldott nap újra megkövetelt erőfeszítés kikerülésére buzdítanak. Mily fokon, pontosan azért, mert nagyok voltak, ismerték a commu- rúo-közösséget, és az mennyire túlhaladja őket! Mindannyian ugyanannak a hajónak vagyunk az utasai.

íme, ezt kíséreljük meg a Communio közreadásával. Nem a „hit igazságainak" tőkéjét birtokolva akarunk pihenni. Már megmondtuk, hogy az igazság, amelyben hiszünk, bennünket tesz védtelenné. Úgy vagyunk, mint bárányok a farkasok között. Szó sincs kérkedésről, csupán hitvallásra biztató keresztény bátorságról. Emberek lépnek közösségre így akkor, amikor nincs szégyelnivalójuk, hogy megmutatkozzanak egymás előtt. Ekkor valóra válik: „amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős” (2 Kor 12,10).

Török József fordítása