Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Programunk: Communio
18 HANS CI RS VON BALTHASAR szív magatartása különbözik. A buddhisták edzik magukat, hogy ebbe a szférába szenvedés és gyűlölet nélkül lépjenek be. Az ellentmondások, amelyek őket megrohanják, nem találnak célba, ők az ellenséggel egy szupra-perszonális Abszolutumban létesítenek közösséget. A kereszténynek ezzel ellentétben meg kell nyitnia szívét, s engedni, hogy eltalálják, provokálják, megsebezzék egészen lénye legmélyéig. Isten Krisztusban eljött a legmagányosabb bűnösig, hogy közösséget vállaljon vele az isteni töredelemben. A keresztény közösség az eucharisztián nyugszik, és ez föltételezi a leszállást a pokolba, az én poklomba és a másik poklába. Az embernek nincs joga ebből kimenekedni valami elvont egység-egyesülés felé. Inkább bátorság kell, hogy előre haladjon a fegyverekkel telirakott erődítmény felé, ami a másik, és ide belépni - a Lélek mentőövével fölszerelkezve - egészen annak kellős közepéig, azzzal a bizonyossággal, hogy az legvégső fokon már meghódított és már megadta magát. Ez a másiknál még elkeseredettebb ellenállást válthat ki, amit el kell viselni. Mindez csak a tökéletes alázatosságban lehetséges, és ez utóbbit a szerető isteni cselekvésbe vetett hit adja meg. Ez a cselekvés a miénket megelőzi és kizár minden triumfalizmust, még a szeretetét is. Soha nem lenne időm triumfálni, mert szolidaritást kell vállalnom a másik helyzetével, amikor önmagába bezárkózott, hogy neki bebizonyítsam: a legmagányosabb létezőben is van közösség, még a másoktól teljesen elforduló felé is fordulhat valaki. A commi/mo-közösség alapozta meg a Magyszombatot, a magára hagyatottság kiáltása után, a sír erőszakos fölnyitása előtt: a teljes némaságban, minden párbeszéden túl, együtt az Egyedülivel a lét csöndjében. „Egyedül az Egyedülivel" - mondta Ploti- nosz; ez a szó elmélyül - vertikálisan és horizontálisan - ebben a végső alapban, ahonnan fakad minden, ami keresztény. [Nem mondjuk azt, hogy minden vita során kifejezetten hivatkozni kellene erre a végső alapra. Ez túlságosan indiszkrét lenne. De mindig jelen kell lennie előfeltételezésként, mint valóság, mert a közösség benne ténylegesen létezik. Enélkül minden párbeszéd terméketlen marad. Az emberek beszélgetnek, megtesznek együtt egy szakasznyi utat; majd, amikor ez nehézzé és időlegesen reménytelenné válik, a partnerek elválnak és mindenki megy a maga útján. Még a pluralizmus korában sem létezik kettős igazság. Keresztényül szólva, csak egyetlen igazság van, ami nem az erőben - hatalomban mutatkozik meg, hanem az emberek legutolsója iránt érzett szolidaritás tehetet-
