Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Programunk: Communio
PROGRAMUNK: COMMUNIO 17 méjéhez, amely önmagát nemzi a törvény farizeusi magyarázatával, vagy az öreg, (ma veszélyesebb, mint valaha) donatista eretnekség elevenedne föl, amely szerint minden keresztény csak azt tudja nyújtani, amit exisztenciálisan megvalósít. A közösség végső horizont, amelyet nem érhetünk el saját tapasztalataink vagy erőfeszítéseink révén; az ajándék tehát örökre ingyenes marad. Ezért az imádság soha nem válhat túlhaladottá, és soha nem azonosulhat a cselekvéssel. „Imádkozzatok szüntelenül” kifejezetten (amint a Szentírás minden embere és Jézus is tette) és bennfoglaltan a másokkal való érintkezéseitek során, valamint a „kamrák rejtekén”. A szó az ember kiváltsága, mert Isten képmása, aki viszont lényegét tekintve az Ige. A communio-közösség az Igében történő szabad és öntudatos kommunikáció nélkül mágikus - kozmikus vállakózás maradna. Mindig annak realizálását kell kérnünk, ami Istentől kiindulva létezik, megköszönni mindazt, amit kaptunk tőle, és hálát adni neki ennek a közösségnek a realitásáért. 3. A követelmény Az, aki ismeri a közösség kiterjedését, nagyobb sürgetéssel áll szemben, mint bárki más. Nem kell kiugró gondolkodónak lennie annak, aki (például a hegeli dialektikának köszönhetően) minden szempontot adoptálni tud, megkülönböztetvén és kijelölvén saját törvényes helyét: ez az ember az, aki mindent megért. De ezzel ellentétben, ragyogó gondolkodónak kell lennie annak, aki nem enged olyan helyzetben, amelyet mint gondolkodó és mint ember többé nem ért, vagy csak alig ért, amikor a végső horizont, ahol minden közös, számára többé nem megközelíthető. Nem az abszolút tudás, hanem az abszolút szeretet az, ami egybefoglalja a szemben álló feleket. Benne egyszeriben kibékéltként fedezik föl magukat azok, akik nem értik, sőt nem szenvedhetik egymást. Isten a keresztre feszített testében „az ellenségeskedést megölte” (Ef 2,16), annyira, hogy többé szigorúan keresztény értelemben nem is lehet az ellenség szeretetéről beszélni: a feltételezett ellenség nem tudja, hogy a végleges és egyedül igaz szférában az ellenségessége túlhaladott. Bizonyára egy buddhista vagy egy sztoikus is ellenjegyezhetné ezt a mondatot. Mégis, a
