Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Programunk: Communio
PROGRAMUNK: COMMUNIO 13 művét befejezendő, egyesíti lelkünket „egyetlen testben”, átitatván minden lelket (lKor 12,13). Többé nem valami külsőről, hanem a belsőről van szó, az emberi szabadság központjáról (lKor 2,10-16; 7,40; Róm 8,26 köv.). Ez a katolikus törekvés az egyetemességre a vallások történetében párhuzamok nélkül van, mert semmi emberi összetevőt nem szüntet meg valami más miatt, egyaránt számításba veszi az emberit és az ember-fölöttit; minden vakmerőséget megenged, ám követelményei a meg nem alkuvás csúcspontját képezik. Krisztusban lett lerakva az Ég és a Föld, a Teremtő és a teremtett világ nézőpontja között helyre állított béke alapja. A teremtett világ élhet önmagában és absztrakt módon kinyilváníthatja szakítását az Éggel, valamint Isten távollétét, mi több, halálát. A lenti világot uraló erők, amelyek azt irányítják, felfoghatók és átélhetők, mint hatalmi agresszió és akarat, stb..., melyek ellenségei a nemes, de tehetetlen értékek és a szeretet Istenének (Max Scheler). Egy ilyesfajta szembenállás a valóság látszatát nyújthatja, vagy azt a maga területén birtokolhatja (vö. a Jelenékes Könyvel). Nem kevésbé túlhaladott ott, ahol minden evilágban zajló csata előtt, a válaszfal az ég Istene és a földi ember között leomlott (Ef 2,14 köv.). Megadva magát Krisztusban a sötétségek és minden romboló erő uralmának, Isten megteremtette az Eucharisztiát - megtört test, kiontott vér -, a közösséget aközött, ami úgy tűnt, ebből véglegesen kizárja önmagát. János evangéliumában pontosan Júdás az, akinek Jézus az előbb a tálba mártott falatot adja. A közösségi szellemben, a keresztény meg van győződve arról, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szere- tetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Lkunkban van” (Róm 8,38-39). Szabad átváltani az antik világképhez kötött felsorolást a modern világ nyújtotta jellemzőkre: technikai és evolutiv törvények, hatalmi koncentrációk és planiflkációk, ideológiai szuperstruktúrák és a mélypszichológia aknamunkái, az atomfegyver, a kibernetika, a gének manipulálása, minden előre ott rejtezik a közösségben, a helyreállított békében, „amely minden értelmet meghalad” (Fii 4,7). Most térjünk rá azokra a nagy szembeszegülésekre, amelyek, úgy tűnik, az evilág kellős közepén állhatatosan ellenállnak, legalábbis ha felületesen nem becsüljük le horderejűket (az alábecsülés ugyanis
