Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Programunk: Communio
PROGRAMUNK: COMMCJNIO 11 törődésünket minden emberrel és minden emberért egészen a legutolsóig bezárólag, ami meghatározza és támogatja párbeszédünket a legközelebbivei és legtávolabbival, az az Isten által megalapozott közösség Igéje, és ez nem pusztán távolról megígért, nem csupán fölajánlott, hanem az egész emberiségnek valóságosan odaadatott. Ebben az Igében hallatjuk hangunkat és őrizzük a csendet, fordulunk a többiek felé vagy fordulunk el tőlük, jutunk megegyezésre vagy maradunk széthúzásban. Fejezzük be gondolataink első sorozatát annak megállapításával, hogy az alternativa másik lehetősége, ami a közösségnek saját erőkre támaszkodó megteremtése, soha nem járhat sikerrel. Amikor az ókori álom - miszerint minden egyénből, minden közösségből, ami a legjobb, az isteni - szertefoszlott, lehetetlenné vált a közvetítés, amelybe minden ember szabadságát megőrizve bekapcsolódhat, és amely valóságos közvetítés nem kezdene versenyezni a szabadsággal, vagy, pusztán eszmei közvetítésként túl gyenge lenne az egyesítés feladatára. Világos, hogy a kollektív öntudat nem az a közvetítés, amely a szabad személyek sors-közösségét a legcsekélyebb mértékben is biztosítani tudng. A szellem hegeli világa sem tudja ezt jobban biztosítani, mert a világ csak a teljes ráhagyatkozás árán zárja magába az egyéneket, ami valójában önmagába zárkózás. Ezen az áron az egyének egymás között közösségre léphetnek a keleti vallásokban is, de az identitás lerombolja az öntudatot. Másrészt, gondot okoz, hogy ez a közösség csak eszkatologikus remény tárgya és nem illeszkedik a mi időnkbe. Mert ekkor, az összes nemzedékek, akik feléje poroszkáltak, hoppon maradtak, csak építőanyagul szolgáltak. A közösség nagy ünnepéből kizárva találják magukat. 2. A vállalkozás hordereje Az egyetemes (katolikus) közösség nem egy közösség a többi más között, hanem Isten által adott, teljes szabadságban megengedett és határok nélküli horderejű közösség. Legyünk nagyon világosak ezen a ponton: hordereje az előföltételek realizmusától függ, vagyis: 1.) Annak a ténynek (nyilvánvalóan kifürkészhetetlen) realitásától, hogy Isten lényege a szentháromságos élet, az abszolút közösség, és,
