Circulares litterae dioecesanae anno 1948.

XI.

58 — tál lelkűk elbírja az egyházközség, főképen őket érdeklő vagy velük kapcsolatos kér­déseibe. Gondosan kerülnünk kell azonban azt, hogy afféle „kis okosak“ váljanak be­lőlük. II. Mit kell tudni a ministránsoknak? A ministránsokkal való foglalkozásra nem elég a hittanóra, hetente legalább egy­szer külön is kell velük találkoznunk. En­nek keretében a kegyelmi életre és az apos­tolkodásra, mint alapszempontokra való nevelésen kívül a liturgikus ismeretekre oktatjuk őket. Á külföldi és hazai tapasztalatok alap­ján ajánlatos a ministráns csoportot há­rom fokozatra osztani. (Egyesek külön vizs­gákhoz, próbákhoz kötik ezeket a fokozato­kat.) Az elnevezésük még nem alakult ki: nincs általánosan elfogadott és országosan használt terminológia. A legkisebbeket ta­lán ministráns jelölteknek (apródok, al-, segéd-ministránsok) nevezhetnénk. A cso­portokra osztás azonban csak ott vezet si­kerre, ahol rendszeres ministráns nevelés folyik. A 11 éves, ministrálni még nem tudó fiú szégyelli, hogy ő csak jelölt, vagy apród, míg a 9 éves, régebben ministráló fiú esetleg már felavatott ministráns. A ministráns jelöltek kiválogatását már az első szentáldozás után, tehát a má­sodik osztályban mindjárt az év elején kezdjük el. Gyakorlati tudnivalóikat kö­rülbelül ezekben foglalhatnánk össze: Le­gyen meg benne a ministráláshoz való gya­korlati készség: rendes testtartás, főleg kéz­tartás, szabályos térdelés. Tudjon litánián és áldoztatásnál ministrálni. Mielőtt az ol­tárhoz léphetnének, beosztjuk őket hetente meghatározott hétköznapokon, mint a mi- nistránsokat „figyelésre“, „tanulásra“. Ministránsnak csak azt nevezhetjük, aki a bizottság előtt a vizsgálatot letette és akit ünnepélyesen felavattak (második fo­kozat). A ministránsnak tudnia kell kívül­ről a szentmise összes feleleteit. Egyedül is ministrál. Énekes és szentséges miséken, li- berás misén ministrál. Litániákon, nagymi­sén, szentségi áldáson kezeli a füstölőt. Egyszerűbb gyermekeknél, akiknek a csa­ládban elfoglaltságuk van, kérdezzük meg a szülőket is, hogy engedik-e ministrálni a fiút. Sokszor előfordul, hogy a gyermek nem maga az oka késésének. Viszont fe­gyelem lazító, ha bármilyen méltányos ok miatt is, de elkésik valaki és nem büntet­jük. A többiek, a fiúk nem olyan megértők, mint mi vagyunk és „kivételezésnek“ te­kintik a mi méltányosságunkat. A felava­tás előtt a szülőket és a hitoktatót, a temp­lomban miséző Ayákat is kérdezzük még az otthoni és az iskolai viselkedést illetően. Az avatás komolyságának, a ministráció és oltárszolgálat méltóságának és megbecsülé­sének nagyon árt, ha méltatlanokat is fel­avatunk, Ebben a csoportban már különö­sen hangsúlyozzuk, hogy a ministráláshoz nem elég a szöveg megtanulása és a könyv, meg az ampolna kezelése, hanem a minis­tráláshoz méltó élet a legfontosabb kellék! A felavatásnál útmutatásul szolgálhat a hatvani euch, kongresszusunk alkalmával használt szertartás és diploma. Főministránsnak nevezhetnénk a har­madik csoportot, amelybe tervszerű neve­lés mellett all évesektől kezdődően a fiúk legjava tartozhatik. A gyakorlati tudniva­lók: a nagyheti szertartásokon való minis- trálás, a szentmiséhez való előkészítés (be­leértve a pap öltöztetését is). Vallási mű­veltség tekintetében: a teljes katekizmus, különösen a szentmisére és a szertartásokra vonatkozó rész, a templom ismerete (oltá­rok, képek, szobrok, történeti és művészeti adatok). Magatartása tekintetében: életkö­rülményeit és családi körülményeit figye­lembe véve napi áldozó és tudja a legki­sebbeket a ministrálásra tanítani: másszó­val: sekrestyés helyettes és ifjú vezető. A főministránsok megválogatásától és „keze­lésétől“ függ jórészt a ministráció megbe­csülése és a csoport élete, mert ha minta­fiúk: kifelé tekintélyt adnak a mozgalom­nak, befelé pedig komoly segítségek a ki­sebbekkel való foglalkozásban és az admi­nisztratív ügyek elintézésében. Belőlük ala­kulhat az önkormányzat és a jelölteket vizsgáztató bizottság. 111. A heti foglalkoztatás rendje. Ma már általánosan elfogadottnak te­kinthetjük a ministráns nevelésben azt az elvet, hogy a jelölteket és a ministránsokat csoportokra kell osztanunk. Ezt nemcsak az javallja, hogy ezekben a csoportokban a na­gyobbakat foglalkoztatjuk és a vezetésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom