Circulares litterae dioecesanae anno 1948.

I.

2

Mert ő fogja kérni Piát értetek,

Üdvözlégy Mária,

Mondja minden hiv,

Áldott légy Mária,

Nyelv mondja és szív!

Értsétek meg, Kedves Hiveim, mi van ebben a fölséges magyar énekben. Ha a katolikus hivő nagy nevezetére igényt tartunk, nem maradhatunk ki Mária dicséretéből, Ő a mi hatalmas, irgalmas közbenjárónk Szent Piánál- Máriával Jézushoz! Ne felejtsétek, hogy az 1948 Mária éve, Boldogasszony éve. Nyelvünkkel, szivünkkel, imádságunkkal és éle- —- tünkkel a Nagyasszony oltalmát és segítségét ki kell esdenünk és biztosítanunk 1948-ban,

he boldogok lehettek az ir püspökök, akik 1947-ben csaknem valamennyien egyszerre jelentek meg a Szentatyánál és ott azt jelenthették, hogy az ir katolikusok 99.9 /°-a gyakorló katolikus! Imád- kozók, a vasár- és ünnepnapi szentmise nem marad el, komolyan veszik a pénteket, a szentségekhez járul ást, tiszta és szilárd a családi élet.

Mi, magyar katolikusok nem vagyunk az utolsók, de ettől a hitéleti szinttől mégis messze állunk. A Boldogasszony évében kell nagy lépést tennünk az Írek magaslata feléa A Mária-tisztelet hatalmas tényező ebben. Ennek tudatában és az idők ostorától korbácsolva fogadalomra gondolunka

Október S-át, Magyarok Nagyasszonyának ünnepét majd nyilvános ünneppé tosszűkj vasárnapként magunkra vállalt szentmisével és munkaszünotte1 üljük meg, ha a Nagyasszony ezer éven át mindenkor tapasztalt nagy hatalmával és lehajoló édesanyai szeretetével átsegít minket a gyászbaborult egek, háborgó tengerek viharán, vészén át. Est a ,

fogadalmat teszem én, mint főpásztorotok, Bizton tudom, hogy az újév kezdetén megteszi ugyanezt a fogadalmat minden egyházközségem városon és falun.

Ahogy 3.947--ben a nagy központokban ünnepélyes hűség-vallomást tettünk Nagyasszonyunk iránt és kezébe helyeztük földi és örök sorsunkat, egyéni, családi, nemzeti életünket, az újévben, a tulajdon- képeni Boldogasszony évében folytassuk ugyanazt plebániaról-plebániára, egyházközségről-egyházközségre, családró1-családra* szent, nemes versengéssel, mintahogy a család jó gyermekei versenyeznek édesanyjuk kedvének keresésében.

Lankadatlanul gyakoroljuk az engesztelést a magunk és mások, különösen a magyar 'föld bűneiért. Bűnbánatban, áldozatban, hangtalan keresztviselésben mossuk tisztára bűn-szennyes földünket, népünket. Hogy eredményes és üdvös legyen ez a szent igyekezet, Mária Szeplőtelen Szivén vezessük át! A Nagyasszony számára védjük Istentől drágakincs- kánt és felelősség mellett ránkbizott ifjúságunkat, jobban, mint a szemünk világát, hogy az testben és lélekben tisztán, az Anyaszentegyház — ölén katolikus és magyar maradjon és igy legyen méltó hordozója a Boldogasszony ősi örökségének, A keresztségi fogadalom komoly mérlegelésében határozottan, a hitvallók és vértanul’; szilárdságával "e 11 enemondunk az ördögnek, minden cselekedetének és minden pompáinak", A Gonosznak ma a világon minden időkét meghaladó, sok a cselekedete, nagy a pompája és ezekkel téríti mesékre /Timdl.4,4./ .az örök igazságoktól, Krisztustól és a Szeplőtelentől a halhatatlan lelkeket.

Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértésbe ne essetek /Máté 26,41/: így szól a Getszemáni-kert óvó eligazítása azok feléakik álomba szenderednek akkor, amikor a sötétség megülő súlyával ráborúl a kertre és Krisztus vergődik, vérrel voritékezik a lelkekért. Az Oltári- szentség, mint áldozat, lelkieledel és lelket őriző, fenntartó szüntelen isteni jelenlét, legyen életünk középpontja. Nem ok nélkül és köz- __