Circulares litterae dioecesanae anno 1948.
I.
Kedves HiveimJ Sorsdöntő, mérlegre állító, nehéz időkben immár a harmadik újévet köszöntőm rátok, ezúttal a Boldogasszony újévét. Fülünkben cseng az esztergomi Bazilika aug,15-i ünnepi nagyharangja. A Boldogasszony évébe és életutjára hivta az árva, szenvedő, egész^magyar népet. Gyönyörű, felejthetetlen, szinte álomszerű szép- ségben újúl meg és vonul el előttem a búcsúzó ó-év alkonyán az ősi város mélyéből az esztergomi szent várhegyre énekelve,imádkozva, szent lelkesedéssel, kitüzesedett katolikus és nemzeti lelkiséggel, a hitvallás boldog tudatában és érzetében, annyi és annyi tízezernyi gyertyafény lángtengerében az akkori esti körmenet. De nem is csak egyetlen este emlékezete ez, Magyar földön 1047 második felében szakadatlanul vonul ajkán Mária dicséretével a hatalmas hivő népáradat a Tisza partján, Szombathelyen, Eger városában. Aztán a fővárosban immár Nemzeti Mária Konvretazúrba sűrűsödve a másik, legnagyobb Mária-tisztelőnkről, Szent Istvánról elnevezett Bazilika és a Magyarok Nagyasszonya temploma előtt és a Goi- got a* tér munkásáradatának;, majd a szikla-templom fát imái áj tat osságának gyertyái fénytengerében. Nehéz idők szinte egyetlen öröme, szépsége de y drága Vagy nekünkI Oly jólesik a múltból visszazsongó emlékekbe bsl.ofíL- röozteni a leiket! Hitünk és erőnk bizonysága, de további forrása is ez» Ha ez a fény nem volna és hiányzanék a kereszt alatt, csak altkor volnánk igazán szegények, megsiratnivaló nyomorultak! De kérdezhetjük: átjön-e ez a fény az újévbe, amelynek na elmúlt év csak ünnepi harangszója ós vecsernyés, Magnificatoa előeste je volt? Átvonul-o az eljövendő magyar történelembe úgy, ahogy 91c évvel ezelőtt Szent István királyunk aug.l5~i végrendeleti felajánlása hatalmas történelem-alakité Máriatisztélét volt? Meghozza-e a várt lelki megújhodást, a lelkek gyökeréig lehatoló bűnbánatot, a kegyelem világát, a lelkek benső békéjét és Krisztusban újjászületését, amelytől egyedül várhatjuk a Nagyasszony lehajlását sebhedt nemzetünk, tépett, éktelen or-- ^ óságunk fölé? Jaj nekünk, ha mindez görögtűz és magyar szalmaláng csupán ha az idő múlása, a nehéz hétköznapok gyötrelme, küzdelme, a vészes szárnyakkal ránk települni siető közöny, kishitűség, valamint a fásultság hamuja, pernyéje a szivek fellobbanó tüzét, parazsát elfojtaná és a Nagyasszony fölaégea, egyedül biztató alakja - a mi hibánkból, lanyha- Ságunkból és langyosságunkból - ködbevész. Mária és a nép között a szent kapcsolat a franciáknál, osztrákoknál alig 3oo, a spanyoloknál 2oo, a kanadaiaknál loo éves, a portugáloknál szinte csak tegnapi. Amikor ezeken c. földeken szinte csodatermő utakra indul a Mária-tisztoict, észbontóan fájó gondolat volna, ha az ősi, máriás magyar földről a hit, remény szeretet megfogyatkozásával az Isten Anyját száműznők, vagy száműzni engednék és Szent István történelmi érvényű szerződését botoréi felmondanék, rnegsemmisitenők. Ennek a kapcsolatnak a megbontása népi öngyilkosság volna. Ez lenne a végső haláltánc és a nemzethalál, az örvény, amely bői nem volna menekvés, kiemelkedés. A költő szerint: "Előttünk egy nemzet sorsa áll»" A testi, lelki nyomor az ereszig ér. Felelőssé is teszek minden magyart és elsősorban s katolikusokat a nemzet jövőjének eme biztos horgonyáért, a hozzá való görcsös ragaszkodásért, hogy a múlt évi nyilvános, ünnepélyes, mert százezernyi tanúsereg előtt történt elkötelezéseink, a Boldogasszony évének nagyszabású programmja nem lesznek csak merő jószándék, vízre irt betű, érett fejjel is esaesk'’ gyerek-be szed, hanem 1948-ban komoly folytatásra és végrehajtásra találnak. Ahogy mondtam aug. 15-én, hívlak Benneteket jan.1-én is 1948-ra? Máriát dicsérni Hívek jöjjetek, '
