Circulares litterae dioecesanae anno 1948.

VI.

magát az Egyház a népek tanítójának. Az Egyház szem előtt tartotta — Krisztusnak azon szavait is, melyekkel a gyermekeket magához hív­ta és tanítványainak mondotta:" Ne tiltsátok el őket t ő 1 e m !" / Mt.19,14./ A katolikus iskolák feladata a gyenaekeknev és ifjaknak Krisztushoz való vezetése. Bennük látjuk elsősorban biz­tonságban gyermekeink lelkét a téves tani tások és erkölcsi romlás el­lenében. Ezért az Egyház a törvénykönyvéb?n egyenesen sürgeti, hogy a püspökök katolikus iskolákat létesitseneic /Can. 1379/ és ahol ilyenek varrnak, a híveket kötelezi, hogy oda küldjék gyernekeiket /Can.1574/. Ugyanakkor leszögezi: ”Az Egyháznak joga van mindenfajta iskolát lé­tesíteni, nemcsak elemit, hanem közép- és felsőiskolákat is.M Az Egyháznak ez az iskolához való joga összhangban van - Ked­ves Hívek — a Ti szülői jogotokkal. Mert ha a nevelésre természetfölöt-_ ti síkon az Egyházé az elsődleges jog, a természetes síkon a Tiétek és csak Ti utánatok jön az állam^ amelynek jogát az Egyház szintén mindég elismerte és elismeri. A szülőknek elsődleges joga az állammal szemben kétségbe nem vonható, mert hisz ők adtak a gyermeknek életet, ők táp­lálják, ruházzák és a gyermek élete mintegy az ő életük folytatása. Joguk van tehát megkívánni, hogy gyermekeiket az ő hitükben, az ő vallá­sos felfogásuk szerint neveljék. Joguk van gyermekeiket visszatartani olyan iskolától, ahol a hitük és vallásos meggyőződésük nemcsak tiszte­letben nem részesül, de talán becsmérelés vagy lekicsinylés tárgya.E- zen jogukban érezték magukat mélyen megsértve azok a német szülők, a- kiknek katolikus iskoláic erőszakkal elvette a hitleri állam és akik­nek gyermekei az uj iskolából úgy jöttek haza, mint kis poganyok, kik gúnyosan lemosolyogják imádkozó szüleiket. Ti is, katolikus magyar szü­lők, alapjogotokban éreznétek magatokat megsértve, ha nem járathatnátok gyermekeiteket katolikus iskolába egyszerűen azért, mert az állam zsar­noki rendelettel az ilyeneket bezáratta, illetve elvette, vagy fenn­tartásukat lehetetlenné tette. De vájjon nem jók-e a mi állami iskoláink is ? - kérdezhet- né valaki. Miért erőltetik a katolikusok az ő iskoláikat, amelyek csak elválasztják a magyart a magyartól és felekezeti viszályokat támaszta­nak nem szólva arról, hogy akadályozzák az állam nevelési céljainak összpontosított megvalósítását ? A tapasztalat szerint a .hitvallásos iskolák nem támasztanak felekezeti viszályokat, ellenkezőleg biztosítják a különböző vallásod­nak a maguk szellemi állományának békés magatartását. Ami pedig az á lám nevelési célját illeti, ha ez nsm a totális államokban uralomra törekvő pártcél, vagy- egyeduralmát igénylő idegen világnézet, - amely törekvések ellen épen a közelmúltban tanúsított erős ellenállást a ka­tolikus iskola,^ - akkor ez nem lehet más, mint becsületes, hazaszerető, müveit honpolgárok nevelése. E tekintetben pedig katolikus iskoláink mindig megtették kötelességüket és teljes sikerrel működtek. Nem vonjuk kétségbe más iskolák érdemeit. Az állami és a köz­ségi iskolákban is sok derék katolikus tanítónk és tanárunk működik, valamikor maguk is katolikus iskolákban nevelkedtek. Egy hiányuk azon­ban van: a bennük élő katolikus meggyőződést és hitelveket nem érvé— nyesithetik maradék nélkül, mert mindég tekintettel kell lenniük más- vallásu tanítványaikra. Azonfelül a nem-katolikus iskolákban a legkü­lönbözőbb vallási felfogású emberek tanítanak és igy nincs egységes szellem a nevelésben. Megtörténhetik az, hogy pl. a történelem óráin a nem-katolikus tanító úgy tünteti fel Egyházunkat, mint valami maradi, reakciós intézményt, felújítja az Egyház ellen ismert összes rágalma­kat és egyoldalúan kiszínezi a történelmében mutatkozó emberi gyarló­ságot, mig a hittanórán afgyermék az Egyház isteni alapításáról és ál­dásos működéséről tanul. Avagy a természetrajz órán egy materialista tanár esetleg azt magyarázza, hogy nincs Isten és nincs halhatatlan lélek,^hogy csak anyag és erő van; a hittan órán pedig, sőt otthon a szülői házban is helyesen azt tanulja a gyermek, hogy mindeneknek teremtője, végső oka és egyúttal a mi gondviselő Atyánk és örök Biránk *— az Isten. Nemde káros összeütközések, zavarok keletkeznek az ilyen el­lentétes tanítások nyomán a gyermek lelkében,melyek kételyekre és hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom